3. Micsoda szilveszter

3. Micsoda szilveszter

"Szinte éreztem, ahogy megőrülök táncoló, vonagló látványától, miközben kábult pillantását az enyémbe fúrta." - Zayn Malik

Ott állt az a két világszerte ismert gyönyörű lány, akit milliók irigyeltek, s akiket talán indokolatlanul, de százezrek szerettek és tiszteltek, mint kedvenc énekeseik barátnőit. Mindketten elképesztően szépek voltak és szimpatikusak, az önbizalmam látványukra még hatalmasabbat zuhant, mint pár percre a tükör előtt ácsorogva. Úgy éreztem, nyugodtan elbújhatok mellettük, mert ezernyi műtét után sem tudnám őket túl szárnyalni. Ráadásul kezükbe volt valami, amit én évek óta képtelen voltam teljesen megszerezni; az egyik tag szíve. Én képtelen voltam Harryt valaha is szerelemre sarkallni, kicsit is elgondolkodtatni a kapcsolatunkról.

Danielle haja ki volt vasalva, egy fekete minit viselt szolid flitterekkel és csillogással, ami csak még inkább kiemelte vékony, táncos lábait. Dús ajkait vörös rúzzsal húzta ki, szemeit pedig füstössé varázsolta.

Eleanor sötétbarna haja lágy loknikban omlott egészen a válláig, a farmernadrág tökéletesen tapadt lábaira, s a fehér, váll nélküli toppot egy fekete, rózsás övvel spékelte meg, ami nagyszerűen illett a magassarkújához. Szép vonású arca egy szemernyit sem vesztett kislányosságából a smink ellenére sem.

Mikor minden szem egyenesen rám és Harryre szegeződött éreztem, ahogy a vér az arcomba tódul, így teljesen feleslegessé téve a pirosítót, amit alig fél órája raktam magamra. Zavaromban a sötétkék szoknya ráncaival kezdtem el babrálni, mintha ez olyan eget rengetően szükséges lett volna, miközben Harry megszorította a kezében pihenő kezem, mikor felismerte helyzetem, s halványan megmosolyogta átlátszó mozdulataim.

- Megjöttünk – vigyorogta a göndörke, mikor leértünk a lépcsőn és csatlakoztunk a többiekhez. – Csajok ő itt a legjobb barátnőm; Mila, Mila ők itt Danielle és Eleanor – mutatott be engem a két lánynak, s fordítva.

Nem kerülte el a figyelmem, ahogy a két lány arcán pár pillanatra meglepettség terült el, miközben hol rám, hol Harryre, majd az egymást fogó kezünkre néztek. Hát persze, kéz a kézben és csak barátok? Igen. Mikor ez leesett zavartan kivettem kezem a fiúéból, majd egy halvány, barátságosnak szánt mosollyal néztem a másik kettőre.

- Örülök, hogy végre találkoztunk – törte meg végül a csendet Eleanor. – Lou mesélte, hogy mennyire szoros barátság fűz Harryhez.

- Tényleg ennyit meséltél rólam? – néztem fel a fiúra. – A végén még elbízom magam, hogy ilyen fontos vagyok – hecceltem, mire csak felnevetett.

- Miért te egyáltalán nem gondoltál rám? – biggyesztette le ajkait túl játszott szomorúsággal.

- Soha – mondtam. – Csak amikor az újság tele volt veletek, a tévében ti mentetek, a rádióban benneteket játszottak, amikor anyuddal találkoztam, amikor Gemmával találkoztam – soroltam jelezvén, hogy ez a soha eléggé sok időt jelöl, konkrétan minden napot, esetleg pillanatot.

Harry csak büszkén elvigyorodott szavaimra, majd még pár szóváltás után, melyben azt taglaltuk, hogy ő mennyire népszerű vagy mennyire nem az megindultunk az éjszakába.

Tél lévén a nap hamar lement, bár ez semmit sem változtatott London forgalmán. Mindenki az éjszakára készülődött, egyre több csinos, kiöltözött fiatalt láttam meg az utcákon, s rengeteg taxi hömpölygött a dugóban, sokkal több, mint normális alkalmakkor. Egy pillanatra sem állt meg az élet.

- Azt nézd! – bökött Harry egy messzebbi pont felé, ahol egy vörös, tollas maszkos fickó ácsorgott egyenesen velünk szemben, kezében egy fényképezőgéppel. Pár pillanatra megrémültem, hogy talán egy lesifotós, de ajkaim akaratlanul is nevetésre görbültek, mikor elkezdett táncolni, s fényképezni. Fogalmam sem volt róla, hogy mi volt ezzel a célja a férfinak, de mikor elindultunk gyorsan levette a maszkját és elkiabálva nekünk egy köszönömöt tovább ment.

- Ez furcsa volt – állapítottam meg zavartan, tekintetemmel még követve a férfi parkba vezető útját.

- London már csak ilyen – vont vállat szórakozottan Zayn még mindig mosolyogva az előbb történteken.

A többiek egész út alatt beszélgettek, noha én nem igazán tudtam bekapcsolódni, igazából nem is nagyon akartam. Elvoltam a kifelé bámulással, a fények játékával, siető emberekkel és a meg nem álló készülődéssel.

- Föld hívja Milát – legyintette meg a kezét előttem Harry, mire értetlenül pislogva rá kénytelen voltam rájönni, hogy megint teljesen a gondolataimba merültem, s észre sem vettem, hogy megérkeztünk.

A segítségével kikászálódtam a kocsiból, miközben körbe néztem. Hatalmas neontáblák és feliratok hirdették az év végét és a vendégekre váró bulit, amit még a csípős, éjszakai hideg sem tudott elrontani. Mielőtt jobban megérezhettem volna a lehűlt levegőt Harry már maga után húzott egyenesen az épületbe, ahol sokkal többen voltak, mint ahogyan arra számítottam.

Neonfények világították be az egész helyiséget, ám a füstgépek miatt az egész tánctér homályba borult, s csak a ritmusra vonagló tömeg sziluettjét lehetett kivenni, miközben emberek sokasága mozgott a dübörgő, mindent elnyelő zene ütemére.

- Minden rendben? – kérdezte Zayn, mikor észrevehette kissé megszeppent arcom, ahogy a többiekkel próbáltam lépést tartani az emeletre, az asztalokhoz vezető lépcsősor felé.

- Persze – bólintottam, miközben félig hátra sandítottam rá, majd vissza előre, hogy el ne essek.

- Amúgy nagyon csinos vagy – tette még hozzá. Lehelete perzselte a bőröm, mikor közelebb hajolt, hogy halljam a szavait a hangos, elnémíthatatlan zene ellenére is.

- Köszönöm – motyogtam zavartan, noha kételkedtem benne, hogy meghallotta elrebegett hálám. Éreztem, ahogy arcom ismét pírba borul, s bár nem láttam őt, hiszen háttal voltam neki valamiért tudtam, mérget vettem volna rá, hogy nagyszerűen szórakozik rajtam.

Megnyugodva fújtam ki a levegőt, mikor végre a lefoglalt asztalhoz értünk, s én leülhettem Harry és Zayn közé. Szoknom kellett a magassarkút.

- Mit kérsz? – kérdezte Harry közelebb hajolva hozzám, ám mielőtt válaszolhattam volna inkább a pincérhez fordult és leadta a rendelést. Én csak értetlenül néztem rá, de le intett egy „tudom mi kell neked” szöveggel. Ráhagytam. Más választásom nem is igazán lett volna.

Sosem volt fontos számomra az év vége és az új év kezdete. Nem tartottam fontosnak pár hazug ígéretnél, hamis fogadalomnál, s meghaló félben lévő reményeknél, így nem is ünnepeltem az éjfélt. Nem volt másabb számomra, mint bármelyik másik este. A legtöbbször kicsikre vigyáztam, akiknek a szüleik elmentek ünnepelni, s ez tökéletes is volt számomra. Most viszont minden a feje tetejére fordult, s alig volt időm megszokni a dolgokat, az üvöltő zenét, tömeget és az alkoholt, ami a pincér szinte percről percre hozott ki nekünk.

- Mindig is érdekelt milyen vagy részegen – vigyorogta pimaszul legjobb barátom, mikor ismét meghúztuk a vodkát.

- Takarodj – csóváltam meg a fejem terve hallatán, mire jóízűen fel nevetett, s a többieket is koccintásra sarkalta annak örömére, hogy végre itt vagyok mellette.

- Mila, szakadjon rám a plafon, ha nem ez lesz életed legjobb éve – nevetett fel Niall, mire piszkálódóan a plafont kezdtem el bámulni. A hosszú, vaskos gerendákon fények villództak, ám a mennyezet nem akart leszakadni. – Nagyon vicces – öltötte ki ráma a nyelvét az ír fiú, mikor észrevette a várakozásom.

- Rendben – csapta össze a kezét Eleanor. – Kinek mi volt idén a legjobb élménye? – kérdezte mosolyogva, várakozóan, miközben körbe nézett a társaságon. Az arcokon gondolkozás lett úrrá, úgy tűnt mindenki nagyon töri magát a visszaemlékezésen, s a válaszon.

- Mikor felléptünk New Yorkban telt házzal – mondta végül Niall.

- A szülinapom – mosolyogta Danie nosztalgikusan, kedvesen barátjára mosolyogva, aki erre viszonozta a gesztust, s apró csókkal jutalmazta meg táncos barátnőjét.

- Az olimpiai időszak – felelte Louis.

- Nem tudnék választani – rázta meg a fejét Liam tanácstalanul. – Az egész év nagyszerűen telt.

- Nekem sincs – rázta meg a fejét Zayn. – Összességében jó évem volt.

- Nekem is az olimpiai időszak – nézett barátjára mosolyogva Eleanor, mire minden szem kérdően rám és Harryre siklott. Érdeklődve néztem fel a mellettem ücsörgő göndörkére, aki ugyanolyan kíváncsisággal viszonozta a pillantásom.

- Amikor hazajöttél egy hétre és olyan éjfélkörül lehívtál a játszótérre – emlékeztem vissza. Az határozottan kellemes emlék volt számomra. A nyugalomban és a kellemes, meleg időben ücsörögni Harryvel a hintán és beszélgetni minden apróságról. Igen, az volt a legjobb egész évemben.

- Én is arra gondoltam – mosolyodott el cinkosan, bólintva. – Meg a New York-i fellépésünk és a találkozás a rajongókkal – tette még hozzá. – Az is elég emlékezetes maradt.

- Valami újévi fogadalom? – jött a következő kérdés, s így szépen, sorban átrágtuk magunkat a mögöttünk lévő tizenkét hónapon és az előttünk lévő hosszú idők tervein, miközben az alkohol ezzel párhuzamosan nőtt a szervezetünkben.

A meleg miatt az italok csak még jobban megütöttek, alig tudtam egy helyben tartani a világot, miközben hallgattam a többieket, s figyeltem a lent táncoló tömeget. A hatalmas helyiség a vendégektől és a zenétől volt hangos, a jókedv mindenkire átterjedt, s a buli lenyűgözőnek tűnt. Felejthetetlennek.

- És most mi következik? – vigyorogta Louis. – Gyerünk táncolni! – csapta össze a kezét, s nekem ellenkezésre ismét nem maradt lehetőségem. Niall és Danie megragadták a kezeim így húzva maguk után. Ha jól láttam, s emlékezetem nem csal akkor csak Liam és Zayn maradtak az asztalnál jót vigyorogva elsápadt, kótyagos ábrázatomon.

Szótlanul, igyekezve megtartani egyensúlyom követtem Harry magas alakját egyenes be a táncoló tömegbe, ahol aztán se perc alatt elvegyültünk a zene ritmusára. A pia egyre inkább a fejembe szállt, a világ bódultan forgott körülöttem, vagyis talán inkább velem, miközben ütemesen táncoltam és élveztem minden basszust és követhetetlen remixet. A fejemből minden aggasztó, aggódó gondolat kiszállt, már-már semmire sem gondoltam, csak jól éreztem magam és hagytam, hogy a jóleső kábultság minden pontomat átjárja, elzsibbassza. Nagyszerű érzés volt.

Testek vonaglottak körülöttem, sikolyok harsantak fel a DJ kérésére, olykor még Niall vagy a többiek arcát is felfedeztem a tömegben, miközben beletúrtam zilált hajamba és élveztem az estét.

Tekintetem pár pillanatra teljesen vétetlenül felsiklott a korláttal szegélyezett emeltre, ahol továbbra is Liam és Zayn ücsörgött az asztalnál. Látszólag valamiről nagyon elmélyülten beszélgettek, miközben a táncoló tömeget kémlelték; Zayn kissé már részegen, Liam szokásához híven még mindig józanul. Mielőtt még hosszú másodpercekre behunytam volna a szemem láttam Danie alakját, ahogy egy hatalmas lendülettel Liam mellé siklott az egyik székre, s mikor újra felnyitottam szemhéjam tekintetem egyenesen Zaynébe ütközött. Barna, eltűnődött szemei hosszú másodpercekig elnyeltek, miközben továbbra is a zene mozgatta tagjaimat; csípőm akaratlanul mozdult, ujjaimmal a hajamba túrtam vagy a nyakamon simítottam végig, de nem voltam zavarban. Csak figyeltem, ahogy pillantása egyre inkább elsötétedett kihívó mozdulataim láttán.

Talán még azzal sem változtam tisztában, hogy mit csinálok, hogy kivel szemezek olyan állhatatosan percek óta, s végül csak az tudott kirángatni a csábító kábulatból, hogy egy férfi testet éreztem meg teljesen nekem simulni. Karok ölelték át a csípőm, leheletek perzselték a nyakam, s vették el az eszem véglegesen.