5. Egy érdekes reggel

Hellóka!

Köszönöm a visszajelzéseket! <3 Imádlak benneteket!

Kíra jelezte, hogy esetleg személyesen is megismerne, szóval tényleg, ne féljetek esetleg írni facen, emailen, teljesen mindegy, hogy hol! Nem harapok és szívesen segítek bárkinek, bármiben, amiben csak tudok!

Xoxo.Bri. 

5. Egy érdekes reggel

"Nem értem, hogy miként tudtam magam türtőztetni." - Zayn Malik

Utálok másnapos lenni, döntöttem el magamban, mikor délelőtt sikerült magamhoz térnem és hátamra fordulnom teljesen elfeküdt magzatpozíciómból. Nyűgösen nyújtózkodtam a takaró és párnák sokaságában, miközben szorosan összezárt szemekkel próbáltam nem foglalkozni az ablakon beszűrődő halvány, de még így is vakítónak tűnő napsugarakkal. Minden mozdulatom öngyilkosságnak tűnt.

Homályos emlékképek, megfakult mozzanatok és rengeteg kérdés tört utat magának a fejemben, mikor hagytam, hogy gondolataim eluralkodjanak felettem és szabad utat kapjanak kétségeim között. Vajon mi történt? Mit csináltam? Mennyire voltam vészes részegen? Sosem voltam még részeg, nem tudtam, hogy milyen is vagyok olyankor pontosan.

Minden tagom zsibbadt, alig tudtam őket mozdítani, a gyomrom bukfencezett, a világ néha megfordult velem és a fejem majdnem szét szakadt a benne veszítő, fájó érzéstől. Nagyon rosszul éreztem magam, s jobbnak láttam, ha még hosszú percekig nem is mozdulok. Nem akartam egy felüléssel kicsalogatni mindent, ami a hasamban pihent.

Még mindig csukott szemhéjakkal élveztem az egész házban uralkodó csendet, pár pillanatra még abban is elbizonytalanodtam, hogy a fiúk itthon lehetnek-e, egyáltalán én jó helyen vagyok-e. Valahogy az egész hazafele vezető út kiesett, fogalmam sem volt róla, hogy miként kerültem az ágyamba.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, miközben mozdulatlanul feküdtem és reméltem, hogy fájdalmaim enyhülni fognak, de egy ponton túl már kénytelen voltam erőt venni magamon és megmozdulni. Muszáj volt kikelnem az ágyból, mert máskülönben nem jutottam volna el a konyhába fájáscsillapítóért. Szükségem volt valami csillapítóra!

Aprókat lépdelve, ujjaimmal folyton kapaszkodó után kutatva indultam meg a konyha felé, ahol már Liam és Harry ücsörgött. Az idősebbik teljesen fitten és mosolyogva kanalazta a müzlijét, míg legjobb barátom kómásan ki volt dőlve az asztalon. Göndör fürtjei összevissza álltak, miközben csukott szemekkel, hangosan szuszogott és hagyta, hogy Liam nagyszerűen szórakozzon rajta. Ha nem éreztem volna magam olyan rosszul, mint amennyire Harry kinézett én is nevettem volna. Helyette csak elmormoltam egy köszönés félét, mire mindketten felkapták a fejüket.

Liam meglepetten, talán némi aggodalommal a szemében nézett végig szétcsúszott, fáradt állapotom, miközben barátja teljesen leesett állal, meghökkenve viszonozta pillantásom. Zöld íriszei teljesen elnyeltek, miközben egyik kezemmel a pultba kapaszkodtam, hogy az engem megrohamozó emlékek hatására még véletlenül se essek el.

Szinte éreztem szorító kezét a tarkómon, ajkainak vad, féktelen tépdesését a számon, mikor az autóban felém hajolt és megcsókolt. Egyszerre borzongtam meg a szörnyülködéstől és valami jóleső érzéstől, amit próbáltam magamban minél jobban elrejteni.

Úgy tűnt neki is ezek játszódhattak le a szeme előtt, mert mikor visszatértem a valóságba és vonásai megerősödtek homályos látásom után ugyanazokat az érzelmeket olvastam le arcáról, mint amik bennem tomboltak teljes erejükből.

Össze voltam zavarodva, s teljesen bepánikoltam, hogy ezek után mi is lesz velünk, hiszen tudtam, hogy nem szeret. Nem szeret úgy, ahogyan én szeretném, hogy szeressen, s rettegtem attól, hogy ez tönkre teszi majd a barátságunkat. Nem akartam őt elveszíteni, márpedig azokban a teljesen némaságba borult, megdöbbent pillanatokban még ez is eszembe jutott.

- Mila... – motyogta rekedten, sokkal lassabban, mint ahogyan amúgy is beszélni szokott.

Nem tudom, hogy akart-e volna még valamit mondani, de nem volt időm megvárni a folytatást. A gyomrom hatalmasat bukfencezett, szédülni kezdtem, s csak annyi erőm volt, hogy felesve a lépcsőn beessek a legközelebbi fürdőszobába és a vécé felé görnyedjek.

A fejem feszített, a hasam hánykolódott, s én képtelen voltam mást csinálni, csak öklendezni.

- Mila...?! – jött a hang a kád felől, mire rémülten pillantottam fel a markomban szorongatott vécépapír tömegről.

Alakja homályosan szűrődött át a fürdőkádat körbevevő menta zöld függönyön, miközben a leginkább műszálhatású anyagot csak annyira húzta el, hogy kitudjon nézni mögüle. Haja vizes volt és kócos, borostás arca kissé fáradt és annál inkább meglepett. Barna, nagyra nyílt szemeiből megannyi kérdés áradt, miközben engem figyelt a vécé mellett.

- Bocsánat – suttogtam teljesen megdöbbenve. Próbáltam távol tartani magam a gondolattól, hogy a függöny mögött teljesen pucér, s én még mindig a taposón térdepeltem teljesen szétcsúszva.

- Akár csatlakozhatsz is – vigyorodott el féloldalasan, kajánul csillogó szemekkel, ugyanolyan halkan, mint én.

- Nagyon vicces vagy – mormoltam. Éreztem, ahogy az arcom fokozatosan vörösbe borult, a vér zubogott a bőröm alatt, s nem tudtam eldönteni, hogy mitől; a ténytől, miszerint meztelen, szavai miatt vagy éppen a szégyentől, mert alig két napja ismer és már hányni lát. Szép bemutatkozás a részemről..

- Miért suttogunk? – kérdezte összevont szemöldökkel, értetlenül.

- Mert nincs hangom – mondtam. – Te pedig azért, mert valószínűleg bolond vagy – folytattam. Mintha ezzel el tudtam volna vonni figyelmét égő arcomról. – És ha megbocsájtasz inkább keresek egy másik fürdőszobát – próbáltam feltápászkodni a földről, de szórakozott tekintete mintha gúzsba kötött volna. Alig tudtam úgy mozdulni, hogy ne éreztem volna magam egy hatalmas szerencsétlenségnek figyelme alatt.

- Nem zavarsz – rázta meg a fejét, amitől barna haja kicsit a szemébe lógott némi kisfiús benyomást adva mosolygós arcának. Egyik karjával kinyúlt a nem messze tőle lévő törülközőhöz, majd berántva azt somolyogva figyelte, ahogy én nem tudván parancsolni a szememnek figyeltem, ahogy pár könnyed mozdulattal derekára csavarja az anyagot, majd elrántja maga elől a függönyt.

Miközben a függöny apróbb zajt csapva félre rántódott a szívem pár pillanatra megállt dobbanásaiban, s fejem reflexszerűen az ajtó felé kaptam mintha indulni készülnék.

A vérem sebesen, forrva áramlott az ereimben, az arcom égett, s idegesített, hogy hirtelen jött zavarom képtelen vagyok elrejteni a nagyszerűen szórakozó, elégedett Zayn elől.

- Valami gond van? – kérdezte zavartalanul.

- Semmi – ráztam meg a fejem. – Én... – motyogtam, s már nyitottam is volna az ajtót, ha a kintről beszűrődő, nevemet szólongató hang nem fagyasztja meg bennem az eddig megállíthatatlannak tűnő vérem. – Vagyis... – kaptam el a kezem kilincsről, mintha a fém anyag hirtelen égetni kezdte volna a bőröm. Nem akartam találkozni vele.

- Harry az – közölte velem a még mindig tükörnél ácsorgó Zayn, mintha nem tudnám.

- Tudom – motyogtam. – Én csak... – makogtam, tudtam, hogy valami magyarázattal tartozok a fiúnak, amiért még mindig nem mentem ki, de képtelen voltam moccanni. Nem voltam kész egy komolyabb beszélgetésre Harryvel.

- Nem akarsz még beszélni vele – fejezte be helyettem. – Zuhanyozz le – dobott felém egy törölközőt a tükör feletti szekrényből. – Mi van? Én addig megcsinálom a hajam – vigyorogta pimaszul, mikor meglátta kérdő, várakozó arckifejezésem.

Szívesen elkezdtem volna vele veszekedni, hogy de menjen ki, meg csinálja később a haját, de ez csak ismét azt bizonyította volna, hogy képes zavarba hozni, rövid ismeretségünk alatt immár sokadik alkalommal.

Inkább lenyeltem kikívánkozó szavaim, miközben lerakva a törölközőt a szennyes tartóra bemásztam a kádba, s elhúzva a függönyt elkezdtem vetkőzni.

Az arcom égett, csoda, hogy nem kaptam lángra, miközben remegő karokkal hámoztam le magamról a megviselt ruhát, majd fehérneműket, egyszerűen képtelen voltam túljutni a gondolaton, miszerint míg én áztatom magam Zayn az egész helyiséget betöltően szórakozik ezen a lehetetlen helyzeten. Már csak ez kellett nekem reggelre....

Egy sóhajtás után, amit Zayn halk kuncogása követett megengedtem a vizet és hagytam, hogy a langyos, egyre melegedő cseppek szét áztassák minden tagomat. Hosszú percekig csak lehunyt szemmel élveztem a testemen végig folyó cseppeket, miközben hallgattam Zayn halk motoszkálását a tükörnél. Kíváncsi voltam, mikor megy ki, egyáltalán ki-e megy, ha elkészült vagy tovább szórakozik rajtam, mert miért ne?!

- Amúgy nem akarsz beszélni Harryvel? – kérdezte, amivel sikerült is visszarántania a jelenbe. Kicsit bizarrnak találtam, hogy elkezdett velem társalogni, miközben én teljesen meztelen voltam és csak egy függöny takart. Sokkal zavarba ejtőbb volt, mint mikor fordítva történt ez a dolog. Feszélyeztetve éreztem magam, még ha tudtam is, vagyis reméltem, hogy Zayn nem él vissza a helyzettel.

- De – motyogtam. – Csak nem most, még nem – magyaráztam zavartan. Igazából én sem tudtam pontosan, hogy mit is akarok, hiszen tudtam, hogy nem áztathatom magam a végtelenségig, egyszer ki kell mennem a fürdőszobából és akkor elkerülhetetlen lesz, hogy megbeszéljük a tegnap, vagyis ma történteket. Nem menekülhetek előle.

- Még szerelmes vagy belé? – kérdezett rá nyíltan. Hangjában nem volt gúny vagy rossz indulat, éreztem rajta, hogy komolyan érdekli a dolog és nem azért, hogy utána viccet csináljon a helyzetemből.

- Szóval mesélte – könyveltem el magamban, ezzel választ is adva kérdésére, miközben fáradtan, lemondóan leültem a kádba és a hajamat kezdtem el mosni. Muszáj volt leülnöm, sokkal jobban tudtam koncentrálni, ráadásul a lábaim is jóleső zsibbadtságba kezdtek, ahogy megszabadultak súlyom terhétől.

- Harry megbízik bennünk, természetesen – mondta. – Mindent elmondott a kapcsolatotokról és nagyon szeret téged.

- Tudom, ezzel teljesen tisztában vagyok. Én szeretem őt...rosszul... – mormoltam eltűnődve. A hangom rekedt volt, alig több suttogásnál, s fogalmam sem volt róla, hogy miért ment el a hangom. Ez volt a legkisebb gondom.

- Egy embert nem lehet rosszul szeretni – mondta teljes meggyőződéssel. – És attól még, hogy valaki nem úgy szeret, ahogyan te akarod, nem jelenti azt, hogy nem szeret a szíve minden szeretetével – folytatta.

- De bölcs vagy – mondtam kissé meglepetten, de alaposan eltűnődve szavain. Fogalmam sem volt róla, hogy Zayn ilyen is tud lenni.

- Ami valljuk be egész meglepő tekintve, hogy csak egy függöny választ el tőled – mondta csipkelődően, hatalmas mosollyal a hangjában. Szinte éreztem, ahogy tekintete lyukat éget a függönybe egyenesen rám, amitől az arcom ismét kipirult és még az ujjaim is megálltak a hajamban.

- Erre...erre nem mondok semmit – mondtam végül akadozóan, hiszen tényleg fogalmam sem volt róla, hogy erre miként is kellene reagálnom anélkül, hogy ne égetném be magam még jobban. Erre számomra nem volt megfelelő reakció.

- Lehet jobban járunk – nevetett jókedvűen, ami miatt az én ajkaim is mosolyra húzódtak. Volt valami megmosolyogtató a nevetésében, ami pár pillanatra eloszlatta a gondjaimat. De csak pár pillanatra. – Inkább hagylak – mondta, majd némi mocorgás után láttam elhomályosodott alakját kilépni a fürdőszobából, amit az ajtó halk kattanása követett.

Egyedül maradtam a gondolataimmal, melyek azon nyomban letámadtak, s szinte a kád aljához tepertek.