12. Bizonyíts!

Hellóka!

Köszönöm az ide és az előző blogomra érkező kommenteket! Elképesztő minden sorotok és a tény, hogy ennyien írtatok! Nagyon köszönöm!

Xoxo.Bri.

12. Bizonyíts!

"Valami nem stimmelt Zayn és Mila között, Zayn részéről biztosan nem, de nem különösebben foglalkoztam vele. Úgy gondoltam, hogy Mila nem titkolózna előttem." - Harry Styles

Fárasztó dolog volt öt mondhatni még kamasz fiúra vigyázni, de semmiféleképpen sem hálátlan. Igazából örültem, hogy van mit csinálnom, míg ők dolgoztak; takarítottam, főztem, mostam. Egyszerűen csak próbáltam meghálálni azt, hogy velük lehettem kitudja mennyi időre, mert természetesen fizetni az ég világon semmit sem hagytak, bármennyire is hisztiztem vagy makacskodtam emiatt. Harry olykor-olykor rendesen megsértődött, ha kifizettem magamnak valamit mondván, hogyha nálam van az egyik bankkártyája akkor el is várja, hogy használjam. Persze én ilyenkor egyből elkezdtem magyarázni, hogy nem a pénze miatt szeretem és jobban szeretem én állni a magam költségeit, de mintha meg sem hallott volna, s ezzel ugyanott tartottunk, ahol a legelején.

Így próbáltam másképp viszonozni kedvességüket, noha ez egy idő után már alapdolognak tűnt, reflexszerűen figyeltem rájuk és óvtam őket már-már anyai gondoskodással.

Nagyon reméltem, hogy Zayn reggelre jobban lesz, hiszen sok dolguk volt és borzasztó volt így látni őt. Azt akartam, hogy egészséges legyen bármennyire is járt ez azzal, hogy perverz megjegyzésekkel dobott meg és hozott zavarba se perc alatt. Ráadásul bűntudatom volt emiatt, hiszen biztos voltam benne, hogy a nem is olyan régi hajnali sétánk alkalmával fázott meg.

Dél is lehetett, mikor magamhoz tértem azt is csak azért, mert az ajtóm halkan kinyitódott, majd becsukódott, s éreztem, ahogy az ágy besüppedt mellettem Harry jó reggelt köszönésével együtt, amit ugyanolyan „frissen” viszonoztam, majd tovább aludtunk.

- Mi újság? – kérdeztem még kissé álmoskásan, mikor kb. egy óra múlva átfordultam a másik oldalamra és kíváncsian néztem bele egyenesen Harry zöld szemeibe. Már egy ideje éreztem, hogy fenn van, pillantása még félálmomban is lyukat égetett a hátamba.

- El kellene mennünk bevásárolni – osztotta meg velem észrevételét, ám nem úgy tűnt, mint aki hamarosan kikel az ágyból és útnak indul. Csak egy nagyot nyújtózkodott, s újra kényelembe helyezte magát mellettem.

- Rendben – hagytam rá. Csak fél kettő volt, úgy gondoltam, még ráérünk.

- Arra gondoltunk a srácokkal, hogy rendezhetnénk egy iszogatós estét...annyit dolgoztunk mostanában, hogy megérdemeljük a kikapcsolódást – folytatta. – Jönne Eleanor, Danie is... – tette még hozzá, s természetesen nem kerülte el a figyelmem a szavai végén hagyott üresedés, mintha félt volna befejezni a mondatot, amit kénytelen voltam én megtenni. Még akkor is, ha égett tőle a szám.

- ...és Alice? – kérdeztem, bár szavaim kijelentésnek is lehetett volna venni.

- Ha nem zavar – bólintott bizonytalanul. Tényleg félt a reakciómtól.

- Dehogy zavar! – mosolyodtam el, s úgy tűnt nem vette észre ajkaim görbületének hamisságát.

Dehogynem zavart! Majdnem beleőrültem a tudatba, hogy hamarosan szemtől szembe találom magam azzal a lánnyal, akinek a helyébe sosem léphettem és soha nem is léphetek, de nem akartam, hogy erről Harry tudomást szerezzen. Nem akartam, hogy tudja; mennyire fáj ez az egész, mert igenis dolgoztam már az ügyön. Alice is csak egy lépcsőfok volt annak érdekében, hogy kiszeressek a legjobb barátomból.

- Biztos? – kérdezett rá a biztonság kedvéért.

- Persze! – makacskodtam. – Különben is, alig várom, hogy végre megismerhessem a lányt, aki ennyire az ujjai köré csavart – tettem még hozzá végre őszintén beszélve. Tényleg érdekelt, hogy mégis milyen a barátnője, szerintem teljesen jogos volt, hogy tudni akarok erről.

- Ő is várja, hogy végre megismerhessen – mosolyodott el halványan. – Sokat meséltem neki rólad, tudja, hogy nagyon fontos szerepet játszol az életemben.

Erre nem igazán tudtam mit mondani, csak hálásan Harryre mosolyogtam, majd újra a gondolataimba merültem. Próbáltam hozzászokni a gondolathoz, hogy Harry életében tényleg szerepet játszik a szerelem, nélkülem, hogy az én érzésem miatt nem állt meg senkinek sem az élet, csupán én rekedtem meg a zűrzavar közepette.

- Zayn? – kérdeztem végül. – Felébredt? Hogy van? – folytattam pontosabban.

- Még kicsit tüsszög, de rendben van – felelte. – Szerinte a levesed csodát művelt vele, amiben Niall is egyetért, ugyanis az egészet bepusztította, miután hazaértünk.

- Ezt jó hallani – nevettem fel halkan, miközben figyeltem Harry eltűnődött ábrázatát. – Mi az?

- Mi van közted és Zayn között? – kérdezte végül, mire pár pillanatra még a levegő is bennem rekedt. Mégis hogy érti ezt? Mi lehetne köztem és Zayn között?

- Miért? – kérdeztem vissza válaszadás helyett.

- Ismerem Zaynt és téged is – mondta. – Mindketten megváltoztatok az utóbbi időben, ráadásul tudom a trükkjeit – magyarázta.

- Milyen trükkjeit? – értetlenkedtem. Talán csak húzni akartam az időt, a válaszadást, amivel még én sem voltam teljesen tisztában.

- A flörtölését vagy a csajozását...nevezd, aminek akarod – felelte végül, mikor eldöntötte, hogy tényleg nem értem teljesen a szavait.

Ezzel az egy mondatával mintha megsemmisített volna, de nem tudtam volna megmondani, hogy miért éreztem így. Egyszerűen megrémisztett a tudat, hogy valakinek kellhetek, főleg, hogy ezt Harry is észre vette. Természetellenesnek hatott az egész.

- Rosszul látod – mondtam végül, miközben egy hatalmas lendülettel kimásztam az ágyból, hogy elmehessek zuhanyozni abban reménykedve, hogy nem látja teljesen elvörösödött arcom. Természetesen átlátott rajtam, de nem tett megjegyzést hirtelen hevességemre.

Kapkodva összeszedtem a cuccaim, majd elvonultam az egyik fürdőszobába, hogy elkészülhessek, ha már elvileg vásárolni akartunk a mai nap folyamán.

Gondolataim ide-oda cikáztak Harry észrevétele körül. Zaynnel annyira más volt a kapcsolatom, mint a többiekkel, de sosem tudtam még magamban sem körbe írni ezt az egészet. Bensőséges volt, mégis felszínesnek látszott. Egyszerűen tudtam, esetleg mindketten tudtuk, hogy megbízok benne, s mertem állítani, hogy beszélgetéseink alkalmával ő is bizalmat és őszinteséget szavazott nekem, de ha a többiek jelen voltak mégsem látszott ez rajtunk. Felszínes dolgokról beszélgettünk, ő beszólogatott, én zavarba jöttem, mindenki nevetett, aztán folytatódott minden a legelejéről. Ez így tűnt természetesnek, én ebben semmi különöset nem láttam, de másnak úgy tűnt szemet szúrt ez az egész... Fogalmam sem volt róla, hogy Harrynek mennyi igaza lehetett ebből az egészből.

Letusoltam, felöltöztem, egy csattal feltűztem a hajam és kész is voltam.

Hallottam lentről a többiek motoszkálását és beszélgetését, ahogy összeírták, hogy mit is kell venni, ám Zaynnel mégis a szobámban futottam össze.

Lezserül az ajtófélfának támaszkodva figyelte, ahogy kiterítettem a még vizes törölközőt a szék háttámlájára, miközben ajkai szórakozott, jókedvű mosoly ült.

- Hogy vagy? – kérdeztem azonnal, mikor észrevettem jelenlétét. Kezdtem megszokni, hogy folyton rám hozza a szívbajt.

- Remekül – felelte, s úgy tűnt tényleg jól van. A hangja kicsit még furcsa volt bedugult orra miatt, ajkait néha elhagyta egy-egy tüsszentés vagy köhögés, de úgy látszott ezt holnapra már végleg kipiheni. – Tényleg köszönöm – mondta, miközben ellökte magát a faltól és elindult felém. Zavartan figyeltem mozdulatait, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy mit akarhat. – Mindent – mosolyodott el kajánul, miközben lejjebb hajolt, hogy arcunk egy vonalba kerüljön. Megszeppenve meredtem sötét barna szemeibe, a szívem hirtelen félre vert, majd hevesebben verte megőrült tamtamját.

- Nincs mit – motyogtam végül, mikor megtaláltam a hangom. Ajka a bőrömön égett, miután megpuszilt, s jót vigyorgott teljesen kipirult arcomon, miközben tekintetét továbbra is az enyémbe fúrta, majd egy hirtelen  mozdulattal hátat fordított és kiment a szobából.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, míg én mozdulatlanul továbbra is csak ácsorogtam, s azon gondolkodtam, hogy ez tényleg megtörtént-e vagy csak képzeltem, de miért képzelgek én ilyenekről?! Végül Harry jelent meg az ajtónál kezében a slusszkulccsal, rám várakozva egy ezerwattos mosollyal.

- Mehetünk? – kérdezte, mire csak bólintottam és imádkoztam, hogy amíg kimegyünk a kocsihoz ne találkozzak össze Zaynnel. Persze, hogy nem találkoztam össze Zaynnel, hiszen egyenesen mellé préselődtem a kocsiban, ugyanis mindenki jött.

- Ez nem okoz feltűnést? – kérdeztem zavartan. – Úgy értem mind az öt 1D tag a Tescoban... – magyaráztam.

- Nem többet, mint bárhol máshol – vont vállat szórakozottan Louis vígan mosolyogva tudatlanságomon.

A bevásárlás zökkenőmentesebben ment, mint ahogyan azt gondolni mertem volna. A fiúkat olykor leállították pár fénykép erejéig, miközben én tovább mentem, hogy összegyűjtsem a felírtakat.

Nem is a rajongók, inkább a fiúk viselkedése okozott gondot; nem lehetett úgy gyorsan vásárolni, ha a kocsit folyton ellopták, hogy száguldozhassanak vele!

- Legalább had pakoljak bele! – kiabáltam Niall és Louis után teljesen fölöslegesen, meg sem hallottak.

- Utánuk viszem – sóhajtotta Zayn, majd elvéve tőlem a cuccokat megindult a másik kettő bandatársa után.

- Amúgy nem akartok valami normálisat is enni? – kérdeztem Harryt, mire értetlenül nézett rám. – Úgy értem, amiből tudok főzni – tettem még hozzá, mire megvilágosodva bólintott és segített, hogy pár konyhában általános alapanyagot is összeszedhessek.

A napok ijesztően gyorsan teltek hétvége felé, s én úgy éreztem, hogy túl kevés időt kaptam ahhoz, hogy hozzászokjak Alice gondolatához. Bármennyire is próbáltam megbarátkozni a gondolattal, s nyugtattam magam, hogy ezzel nincs semmi probléma és minden rendben lesz a fejemben csak az kattogott, hogy mi lesz, ha kiakadok? Mi lesz, ha valaki észrevesz rajtam valamit és nyilvánvalóvá válik számára, hogy nem vagyok túl Harryn? Vagy mi lesz, ha a csaj igazából kibírhatatlan? Hiszen hány film szól efféle történetekről; a szerelmes lány legjobb barátja összejön egy gonosz lánnyal, s így a barátságuk végleg tönkre megy. Mi van, ha velünk is ez lesz? Vagy mi lesz, ha én leszek gonosz?

Teli voltam kérdésekkel, s ezek csak akkor voltak hajlandóak kiürülni a fejemből, mikor az éjszaka közepén egymásra találtunk Zaynnel a tornácon egy cigaretta kíséretében.

- Szar lehet – jegyezte meg egy este, mikor szóba került a hétvége.

- Miért? – értetlenkedtem, miközben igyekeztem könnyed, nyugodt hangot megütni.

- Azért mégis csak a szerelmed barátnője... – feszegette tovább azokat a bizonyos határokat, mire idegesen elnyomtam a megmaradt cigit és sűrű szitkozódás közepette indultam volna meg a bejárat felé, ha nem ragadja meg a csuklóm és áll fel szorosan előttem.

- Harry nem a szerelem! – sziszegtem szinte fuldokolva a méregtől egyenesen szórakozottan csillogó szemeibe nézve.

- Bizonyítsd! – mondta végül nyugodtan, féloldalasan mosolyogva, miközben keze lehullott a csuklómról és hagyta, hogy továbbra is mérgesen betrappoljak a lakásba egyenesen fel a szobámba.

Hogyan bizonyítsak?! Egyáltalán miért kellene nekem bárkinek is bizonyítanom?