37. Megvagy!

37. Megvagy!

"Nem akartam féltékenységi jelenetet rendezni, hiszen bíztam Milában, eszembe sem jutott olyan, hogy megcsalna vagy ilyesmi. De komolyan kezdett kiakasztani, hogy nem hagyhattam el egy percre sem, mert egyből megtalálták a seggfejek. Na, nem mintha annyira el akartam volna mozdulni mellőle..." - Zayn Malik

A napok összemosódtak körülöttem, de cseppet sem bántam. Élveztem minden pillanatát a múló perceknek, miközben reméltem, hogy ennek sosem lesz vége, noha teljesen tisztában voltam azzal, hogy a nyár kezdetével én haza utazok, a fiúk pedig belekezdenek újabb turnéjukba a rajongók hatalmas örömére.

Ismét felvettünk valami megszokott ütemet, amit senki sem akart megzavarni. Mindenkinek tökéletesen megfelelt, hogy amíg ők dolgoztak én megfőztem, kitakarítottam és már-már anyai gondoskodással és szeretettel vártam mindannyiukat haza, hétvégenként lustálkodtunk vagy éppen bulikba jártunk, s az is megesett, hogy néha elkísértem a fiúkat a stúdióba, bár ebből nem akartam rendszerint csinálni makacsságuk ellenére sem. Nem akartam a nyakukon lenni, sem minden percet velük tölteni, hiszen nem akartam, hogy megunjanak.

A tavasz lassan beköszöntött, a növények kizöldültek, a nap egyre többször bukkant elő a megszokott felhők közül, s a hőmérséklet is megajándékozott minket némi melegséggel és jó idővel.

De bármennyire is szerettem a tavaszt némi rossz előérzettel is meglepett az új évszak, hiszen ez nem jelentett mást csak azt, hogy a nyár is hamarosan itt lesz, s muszáj leszek haza utazni, s hagyni, hogy a fiúk kiénekeljék a szívüket sűrű koncertek közepette. Természetesen örültem a sikereiknek, hogyne örültem volna, hogy a karrierjük egyre magasabban szárnyalt, mégis féltem az elkövetkezendő időktől, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy a távolság miként fog hatni Zaynnel való kapcsolatomra, ami úgy tűnt tökéletesebb nem is lehetne. Olyannyira tökéletes volt minden, hogy egy-egy józanabb pillanatomban azon is elkezdtem gondolni, hogy ez csak egy vihar előtti csend lehet, ami miatt csak még inkább kiakartam használni a gondolatan napokat.

Zayn...Zayn egyszerűen tökéletes volt! Imádtam vele minden eltöltött percet, de még azt is szerettem, ha hiányzott vagy a vágyakozást, hogy minél előbb mellette lehessek ismét. Szerettem, elképesztően szerettem őt minden perverz megjegyzésével, csókjával, simogató érintésével, de még olykor feltörő, s fojtogatónak tűnő féltékenységével vagy birtoklási vágyával együtt. Néha még hízelgett is gyermekded, durcás arckifejezése, ha egy-egy buli alkalmával néhány srác úgy gondolta, hogy bepróbálkozhat nálam.

- Bocs, barátom van – mosolyogtam kedvesen a mellém leült szőke fiúra, aki szavaimat hallva pár pillanatra csalódottan elkomorult, majd egy biccentéssel távozott is, s bele vetette magát a táncoló tömegbe.

- Téged nem lehet egyedül hagyni?! – kérdezte hitetlenkedve, haragosan Zayn, mikor áttörte magát az emberek vonagló hadán, s leült a szőke fiú előző helyére. Barna szemeiben már csillogott némi alkohol, ám sértettsége és elégedetlensége teljesen józan volt.

- Dehogynem! – feleltem. Igyekeztem nem mosolyogni, hogy ne hergeljem őt még jobban. – Most sem történt semmi! – utaltam az előző jelenetre, hiszen tényleg nem állt szándékomban bárkivel is kikezdeni. Aki különösebb jelét adta annak, hogy érdeklem azzal közöltem, hogy foglalt vagyok és kész. Sem botrányt nem akartam, sem elveszíteni szerelmem bizalmát.

- Akkor se legyen a közeledben senki! – makacskodott durcásan, mire akaratlanul is felnevettem lehetetlen kérésén, ami persze nem kerülte el a figyelmét és még inkább a sértődöttet játszotta. Néha komolyan nem tudtam eldönteni, hogy én vagy ő a fiatalabb.

- Zayn... – duruzsoltam negédesen, miközben felállva ültemből közelebb lépdeltem hozzá és karjaim átfontam a nyaka körül. Bármennyire is akart rám haragudni előző nevetésem miatt egyik keze reflexszerűen a derekamra fonódott, hogy közelebb húzhasson magához a lábai közé. – Elég nehéz lenne megoldani, hogy az ég világon semmilyen hímnemű ne legyen a közelemebe – közöltem vele a tényeket.

- Sajnos – mormolta elégedetlenül, választ sem várva, mert mikor ajkaim válaszért nyíltak szét ő feljebb húzódott ültében és ajkait erőszakosan az enyémre nyomta.

Csókja tépte a számat, nyelve vad táncot járt az enyémmel, miközben szorosan magához ölelt, s én kénytelen voltam megkapaszkodni benne, hogy hevességétől megremegő lábaim ne adják fel szolgálatukat. Mintha csak megakarta volna mutatni minden felénk pillantó fiúnak, hogy az övé vagyok és ne merjenek közelebb jönni hozzám.

- De lehet, hogy megoldható – mormolta a nyakamba apró csókok közepette, amik egyre mélyebb és mélyebb sóhajokat kívántak meg tőlem.

A fülledt levegő csak még melegebbnek tűnt, miközben karjaiban tartott és ajkait egyre többször és többször a bőrömhöz érintette olyan hevességgel és türelmetlenséggel, hogy az teljesen felforrasztotta a vérem. Tökéletesen kitanulta, hogy miként vegye el az eszem!

- Mire gondolsz? – kérdeztem zavartan. Csak remélni mertem, hogy nem akar valami burokba zárni.

- Tudod...itt van a közelben a lakásom.. – mormolta, majd befejezve forró bőröm kényeztetését kérdőn rám emelte vágytól csillogó, elsötétült szemeit. Nem kellett mondania, tudtam, hogy mire gondol, hiszen más sem kavargott a fejemben szavait hallva, mint a tökéletes alkalom.

A kapcsolatunkat soha sem lehetett a legromantikusabbnak mondani, ha külső szemlélő figyelte volna együtt töltött perceinket inkább mondta volna azt, hogy csak testiség és fizikai vágy, mintsem őszinte szerelem, ami egymáshoz kötött bennünket. Csak a hozzánk közeltartozók és mi magunk tudtuk az igazságot, hogy a vágytól feszült csókok és érintések között sokkal több rejlett, mint vonzódás vagy szex, ami még teljesen meg sem történt közöttünk. Zayn nem árasztott el rózsákkal vagy ajándékokkal, még hivatalos randira sem mentünk, de őszintén szólva nem is hiányzott, mert valahányszor kiültünk a teraszra vagy csak feküdtünk egymás mellett néha szavak nélkül vagy bonyolult beszélgetésekbe gabalyodva tisztában voltam vele, hogy őszintén, tényleg szeret. Bőven beértem apró gesztusaival, hirtelen jött csókjaival vagy pillantásaival, amikor még a legborzasztóbb kinézetemmel is úgy bámult rám, mint aki menten felfal. Inkább a vágytól, mintsem az éhségtől. Emiatt is csodálkoztam gyakran, hogy nem erőltetett semmit sem kettőnk között, ha én nem kezdeményeztem csókolózásoknál és simogatásoknál többet akkor ő nem is utalt arra, hogy mennyire feszül már benne a vágy. Persze voltak megjegyzései kezdetleges nemi életünkkel kapcsolatban, de ez természetes volt, s cseppet sem erősködött fizikai tekintetben, amiért felettébb hálás voltam.

Na nem mintha én nem vágytam volna rá egyre jobban és jobban, de közben féltem is, hiszen míg az én életemben csak egy fiú játszott szerepet, addig neki már sok nővel volt dolga. Sokkal tapasztaltabb volt, mint én.

- És még itt vagyunk? – nevettem fel végül, mire arcán mintha pár tizedmásodperc erejéig meglepettség futott volna végig, mielőtt tekintete ismét pár árnyalattal sötétebb színt vett fel.

- Komolyan? – kérdezte mégiscsak hitetlenkedve, rekedtebb, mély hangján.

- Menjünk már – mosolyodtam rá izgatottan, mégis félve, miközben pár pillanat erejéig homlokom az övének nyomtam, s röpke csókot nyomva ajkaira inkább magammal rángattam a tömegben.

- Szólok a többieknek, hogy elmentünk – súgta a fülembe. – A kijáratnál találkozunk – tette még hozzá, mire bólintottam, s hagytam, hogy keze kicsússzon az enyém közül, míg én tovább evickéltem a táncoló tömeg közepén.

- Táncolj velem, bébi – ragadott meg valaki hátulról, miközben ajkait erőszakosan a nyakamhoz nyomta és ágyékával hozzam dörgölőzött.

- Eressz el! – sziszegtem az idegennek, miközben ujjait igyekeztem magamról lehámozni, s minél gyorsabban tovább menni.

Az alkoholszag csak úgy dőlt az idegen fickóból, miközben teljesen rám tapadt és néha el-el akadó nyelvezettel könyörgött, hogy maradjak vele.

Egyre inkább idegesebb lettem, hiszen tudtam, ha Zayn nem talál rám a kijáratnál visszajön megkeresni és nem fog nyugodni az alkoholtól csak még inkább felcsapódó dühétől. Elakartam kerülni a balhét!

- Ugyan már, cica – duruzsolta öntudatlanul, miközben ismét hozzám dörgölőzött. A hányinger kerülgetett attól, amit éreztem, ami ismét csak növelte bennem az adrenalin szintet. Összeszorított ajakkal lendítettem meg hátra a könyököm, mire gyomron vágtam az idegent, aki a fájdalomtól és meglepettségtől megtántorodott és eleresztett. – Kurva! – szólt még utánam dühösen, de már meg sem hallottam a szavait. Tekintetem Zayn feketén izzó szemeibe mélyedt, miközben hol rám nézett, hol a mögöttem nyöszörgő, szédelgő férfira. Keze ökölbe szorult, állkapcsa megfeszült, s tényleg elkezdtem félni, hogy neki esik a férfinak.

Sietve, nem foglalkozva másokkal törtem utat magamnak egyenesen a dühtől megmerevedett fiúhoz abban reménykedve, hogy ezzel kicsit észhez téríthetem, s magammal rángathatom a kijáratig. Volt már alkalmam megtapasztalni, hogyha Zaynben alkohol van akkor az érzelmei még intenzívebbek, s nem ismer határokat vagy józan észt. Főleg ha dühös.

- Menjünk – kérleltem őt, miközben felpipiskedve magam ajkaihoz megcsókoltam őt. – Zayn, kérlek szépen – folytattam, mire tekintetét végre rám emelte és pillantása egyszeriben sokkal lágyabb és kedvesebb lett.

- Mit kellene tennem, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy? – kérdezte tehetetlenül, ajkaival az enyémeket súrolva.

- Elég ha én tudom – feleltem félig lehunyt szemekkel, teljesen kizárva közelségétől a körülöttünk zajló világot.

- És mindenki gyomron vágsz? – mosolyodott el gúnyosan, mire sértetten lebiggyesztettem ajkaimat és tüntetőleg elkezdtem hátrálni előle.

- Nem ér kinevetni a kisebbet – mondtam, miközben fokozatosan elhátráltam előle vissza a tömegbe, mire egyik szemöldökét felvonva szemeiben játékos fény csillant, ahogy reflexszerűen utánam mozdult.

Apró termetemnek köszönhetően könnyedén eltűntem a körülöttünk bulizók hadában, miközben mindvégig magamon éreztem az egyre türelmetlenebbül utat törő Zayn pillantását. Olykor-olykor hátat fordítottam, hogy felmérjem mekkora távolság is van közöttünk. Ilyenkor tekintetünk találkozott, s attól a fénytől és vágytól mely szemeiben égett egyszerűen a szívem még gyorsabban vert, s úgy éreztem magam, mint egy űzött vad, ám mégsem rossz értelemben. Apró játékunk csak még inkább felkorbácsolták a másikban feszítő vágyakozást egymás iránt.

Egy hirtelen mozdulattal buktam le és fordultam el, hogy elveszítsen a tömegben, ami sikerült is. Mire kiértem a tömegből, fel a kijárathoz ő még mindig a tömegben toporgott, miközben fekete pillantásával engem keresett mindenhol. Az arcáról leolvasott aggodalomról tudtam, hogy egyre kevésbé tetszik neki a játék, amit én még mindig élveztem. Egyszerűen tetszett, megőrjített a gondolat, hogy valakire ilyen hatással lehetek.

A szívem a torkomban zakatolt, miközben pillantása át futott rajtam, ahogy a tömegben kutakodott, s végül megnyugodva visszatért hozzám.

Ajkaimra kaján mosolyt festettem, ahogy mutató ujjammal jeleztem, hogy jöjjön.

- Siess, nagyfiú – tátogtam neki tisztán olvashatóan, amitől ajkaira féloldalas mosoly költözött, s megállíthatatlanul megindult felém. Egyre közelebb ért, s én egyre izgatottabb lettem, de képtelen lettem volna körül írni ezt a fajta érzelmet, amitől arcom kipirult, gyomromban lepkék százai törtek-zúztak, s a végére alig bírtam megtartani saját magam.

- Megvagy! – ragadta meg a derekam, s egy erőteljes rántással magához húzott, hogy ajkait vadul az enyémekre nyomhassa. – Többet nem eresztelek!