38. Csak mi +18

38. Csak mi +18

"Mikor rátaláltam a konyhában csak arra tudtam gondolni, hogy ilyen éjszakákat és reggeleket akarok egész hátralévő életemben." - Zayn Malik

Nem csak az időn, de az embereken is észre lehetett venni, hogy lassan beköszöntött a jó idő. Fiatalok tömegei buliztak az utcákon, parkokban vagy ahol éppen kedvük tartotta, miközben taxisok igyekeztek a megadott címekre, mintha tudomást sem akartak volna szerezni arról, hogy éjszaka közepe van. Úgy látszik Londonnak ez cseppet sem számított, főleg hétvégén.

Lányok tucatjai öltöztek sokkal lengébben, mint télen, de Zayn mintha észre sem vette volna őket. Ujjait szorosan az enyémekbe fonta, úgy húzott maga után, s egy szót sem szólt hozzám egész út alatt, ami igazából csak tíz perc volt a házáig. Olykor-olykor elkaptam tekintetét, amíg engem vizslatott, mintha azt várta volna, hogy a friss levegőtől kijózanodva meggondolom magam, s tudtam, hogy ő ez ellen nem is tiltakozna, pedig tisztán éreztem a belőle áramló frusztráció és türelmetlenséget, amit bőszen igyekezett elnyomni előlem.

Zavartan torpant meg az egyik panel lakás előtt, jelezve, hogy megérkeztünk. Kezemet még mindig szorosan fogta, miközben némi bizonytalan másodpercet követően megindult volna fel a lépcsőn.

- Zayn... – állítottam meg őt, mire azonnal megtorpant, s szembe fordulva velem kérdőn, mégis megértően csillogó szemekkel nézett le rám. Az a tűz, ami eddig szemeiben égett mintha teljesen eltűnt volna amiatt, hogy miattam bizonytalankodott. Ennek rögvest véget akartam vetni, hiszen sokkal inkább vágytam az előző, felszabadult Zaynre, mintsem arra a fiúra, aki miattam aggodalmaskodik. Aranyos volt tőle, de azt akartam, hogy jól érezze magát, hogy ellazuljon és ne fogja vissza semmilyen érzelmét az éjszaka folyamán.

Repülni akartam vele.

- Hm? – biztatott, mikor kíváncsi tekintete ellenére is torkomon forrtak a szavak, ahogy felnéztem frissen borotvált, férfias vonásaira, telt ajkaira és sötét színben pompázó, ragyogó szemeibe. A mellettünk magasodó utcalámpa fénye tompán szűrődött át felzselézett haján, mintha csak glóriát akartak volna a feje köré varázsolni.

Mikor végre felolvadtam a kábulatból, kicsit megráztam a fejem, hogy észhez térjek, s lábujjhegyre állva nyakába kapaszkodtam, hogy lehúzva magamhoz megcsókolhassam őt. Nyelvemmel végig simítottam alsó ajkán, s élveztem, hogy pár pillanatig, amíg ő meglepettségtől még nem tért észhez én irányítottam. Csak pár másodperc erejéig, mert aztán szorosan magához rántott, hogy még pár pillanatra a szívem is megállt dobogni és utat tört magának a nyelvével, hogy elmélyítse amúgy is tüzessé vált csókunkat.

Fogalmam sem volt arról, hogy miként jutottunk fel az ajtóig, aztán onnan a hálószobájába, hiszen olyannyira elvette az eszem, hogy másra sem tudtam koncentrálni csak fekete szemeire, karjaira körülöttem és az előttünk álló éjszaka gondolatára.

Zayn nem bírva tovább egy nagyobb lendülettel becsapta a szoba ajtaját, majd annak döntve szorosan hozzám simult, s lélegezni is alig engedett, esetleg én nem tudtam az ismét rám telepedett forróságtól, ami a közelsége és csókjai miatt végig szánkázott az ereimben és majdnem kiugrasztotta a szívem.

Hosszú percekig csal élveztem csókjainak érintését, perzselését a bőrömön, miközben ujjaim a hajába túrtak vagy a vállába kapaszkodtak. A lábaim meg-meg remegtek, mikor megtalálta nyakam érzékeny pontjait, s emiatt még nehezebbé vált számomra testem megtartása. Bizonytalanul toltam el magamtól, mire fekete szemeit rám emelte, s pillantását az enyémbe fúrta, míg el nem értünk az ágyhoz, ahol aztán ajkaimon egy huncut mosollyal meglöktem őt. Hosszú, vékony alakja elnyúlt az ágyon, miközben könyökein támaszkodva továbbra is engem tüntetett ki figyelmével, ahogy vágytól fűtött csillogással a szemeiben lassan megnyalta az alsó ajkát.

Lovaglóülésben helyezkedtem felette, miközben összes tincsem a jobb oldalamra tűrtem és lejjebb hajoltam, hogy megcsókolhassam őt.

Ajkai lágyan viszonozták mozdulataimat, miközben egyik keze a csípőmbe mart, míg másikkal a pólómat kezdte lehúzni néhány könnyed mozdulattal. Ahogy az anyag lehullt rólam a libabőr végig járta minden porcikám, mikor Zayn végig nézett rajtam. Mintha még soha sem látott volna így.

Felülve egy férfias sóhajjal nyugtázta, ahogy alhasáról lejjebb csúsztam igencsak dudorodó férfiasságára, miközben ő átölelt és ismét csókolgatni kezdett.

Érintéseinek nyomán újabb és újabb borzongás futott végig rajtam, miközben ujjaival úgy járt az oldalamon mintha csak zongorázna, s fogait óvatosan a vállamba mélyesztette. A hirtelen jött érzésre felzizzentem, de azon nyomban elfelejtettem a kellemetlen érzést, mikor Zayn picit elhúzódott tőlem és tekintetem találkozott szórakozott, elsötétült szemeivel.

A világ és az idő teljesen kikapcsolódott körülöttünk, mintha semmi más nem létezett volna többet csak mi ketten a másik vágytól perzselő pillantásában és szenvedélyes simításában fürödve. Ha akartam sem tudtam volna másra gondolni csak rá, miközben csókolt, ölelt és harapott, miközben a borzongás szüntelenül végig járta a testem, s én teljesen elvesztem az öntudatlanság édes világában Zaynnel kézen fogva.

Forró teste nekem feszült, miközben felettem magasodott, s arcát a nyakamba fúrva kezdett őrjítő, lassú mozgásba, amit csípőm magától kezdett el gyorsabb ütemre biztatni.

A lelkem és a testem mintha ketté szakadt volna. A testem teljesen külön vált az elmémtől vagy a lelkemtől, egyszerűen nem irányíthattam magamat, hiszen minden porcikám magától mozgott, miközben tagjaim jóleső zsibbadtságba kezdtek teljesen Zayn testéhez simulva. A gondolataim mintha nem is léteztek volna, ha gondolkodtam is bármin az nem jutott el teljesen a tudatomig, hiszen azaz eufória, ami a mellkasomban uralkodott minden más érzékszervem eltompította, amit nem fizikailag éreztem.

Fülemben hallottam egyre gyorsuló lélegzetvételeit, miközben magamban éreztem megfeszült férfiasságát, s úgy éreztem, a levegő hosszú percekre bennem rekedt, míg átadtam magam a robbanó érzéseknek.

Zayn pillantása égette az arcom, miközben én igyekeztem magamhoz térni, amíg ő mellém feküdve hosszú percekig figyelte mámoros vonásaim.

- Szeretlek – suttogtam, alig hallhatóan. A fáradtság elemi erővel tört rám, mintha testem bosszút indított volna a belőle kicsikart gyönyörért, ami miatt észre sem vettem, hogy a fiú elment mellőlem. Csak akkor kaptam fel a fejem félig alvó állapotomból, mikor visszajött mellém.

- Aludjunk, gyönyörűm – mosolyogta bele a fülembe, miközben mozgásra bírta a tagjaim és betakarva mindkettőnket szorosan magához húzott, hogy ujjaival szórakozott köröket írhasson meztelen hátamra, míg én mellkasán szuszogtam.

Akaratlanul jutott eszembe előző barátommal töltött legelső estém, s hirtelen bánni kezdtem a dolgot, mert az közel sem volt ennyire intenzív és mindent elsöprő, mert noha meg voltak az érzelmek a kémia félresiklott közöttünk. Abban is biztos voltam, hogy ezt sosem fogom beismerni a mellettem álomba merült fiúnak, nem akartam még inkább növelni önbizalmát.

Álmomban felrémlettek a nem rég történtek, szinte újra magamon éreztem simítását, tenyerem alatt bőrének melegségét, mikor végig simítottam anyakán vagy a mellkasán, s az emlékek miatt akaratlanul is sóhajok hagyják el ajkaimat még akkor is, ha nem tudtam, hogy ezek valóságosak-e vagy csak a képzeletem szüleményei.

Nem tudtam hány óra van, mikor reggel felkeltem, s igyekeztem megszokni az ablakon beszűrődő halvány napsugarak melengető fényét. Ezért is imádtam a tavaszt. Hosszú percekig képes voltam figyelni a porszemek aranyló táncát a kora reggeli sugarak reflektorában.

Figyelmem végül a mellettem szuszogó fiú felé irányul, akinek hosszú, sötét szempillái néha megrebbenek az alvásban, s telt ajkai olykor szétnyíltak, ha nagyobbat szusszantott, ilyenkor rendszerint valamiét megmozdította.

Körbenéztem a hatalmasnak nem mondható, egyszerű és visszafogott szobában. Úgy tűnt a fiúk nem igazán használják belvárosi lakásaikat, mert a mi szét dobált ruháinkon kívül nem igazán volt semmi rendetlenül, sőt alig volt berendezve nem csak a szoba, de a lakás többi része is, miközben rávettem magam, hogy felkeljek, s magamra aggatva az alsóneműim elcsentem Zayntől egy szürke, elnyúlt pólót.

A hűtőben is éppen csak annyi étel volt, hogy reggelit tudtam készíteni belőlük pirítós és lekvár keretein belül, aminek illata a nyitott ablak ellenére is betöltötte a lakást. A hasam fájdalmasan kordult egyet az elkészült reggeli illatát érezve.

Zayn még mindig aludt, mikor visszamentem a szobába, s leülve az ágy szélére pár pillanatra elkalandoztam eredeti tervemtől. Csak némán, mozdulatlanul figyeltem védtelennek tűnő, gondtalan arcát és kócos, fekete haját. Hogy nem láttam a legelejétől kezdve, hogy ennyire tökéletes, kérdeztem magamtól, miközben szórakozottan végig simítottam az arcán, de nem használt. Még mindig öntudatlanul simult bele érintésebe, amit halkan megnevettem, s közelebb hajolva hozzá végig pusziltam álla vonalát, egészen a füléig, majd vissza a szája sarkáig.

- Hm? – mormolta álmosan.

- Ébresztő – suttogtam bele lágyan a fülébe. – Csináltam reggelit – közöltem vele, hátha ezzel jobban ébredésre bírhatom.

Álmosakat pislogva szokta meg a hirtelen jött reggeli sugarakat, miközben tekintetét körbevezette a szobán, amíg meg nem látott engem mellette ücsörögve. Ajkain halvány mosoly jelent meg, mikor végig nézett rajtam és a pólóján.

- Jó reggelt – mosolyogtam kedvesen, egyik kezem még mindig a mellkasán pihentetve.

- Van egy ötletem, hogy miként lehetne jobb – duruzsolta pimaszul csillogó szemekkel, miközben egyik kezét a lábamra tette, majd egyre feljebb csúsztatta csupasz bőrömön, amit reflexszerűen állítottam meg, mielőtt feljebb érhetett volna. Ajkaira egy számító mosoly költözött, mikor megérezte kezem ez övén, de nem makacskodott. Ujjainkat összefonva feljebb tornázta magát ülő helyzetbe, s ajkaimra egy apró csókot nyomott köszönésképpen.

- Mindjárt megyek – sóhajtotta végül, miközben én elindultam le a konyhába, míg ő a fürdőszoba felé vette az irányt.

Tagadni sem tudhattam volna boldogságom. Minden olyan vidám volt és idilli. Legszívesebben örökre megrekedtem volna ezekben a reggeli pillanatokban azzal a szívemet tépdeső boldogsággal, aminek nyugodtan fejet hajtottam volna örök időkre, míg szétmart volna belülről.

Halk dudorászásomból Zayn ölelő karja zökkentett ki, miközben az utolsó pirítóst is megkentem.

A kést inkább azonnal leraktam a tányér szélére, mikor megéreztem ajkait a nyakamon szánkázni, s teljesen a pult és maga közé préselt. A szívem hevesebben vert, s teljesen kiment a fejemből, hogy mit is énekelgettem az előbb. Egyáltalán mit is akartam tenni?! Fogalmam sem volt róla.

- Hmm – mormolta szorosabban ölelve. – Nem kezdhetnénk inkább a desszerttel? – kérdezte, akár egy falánk kisgyerek, bár biztos voltam benne, hogy gondolatai nem igazán egyeztek meg egy gyermekével.

- Olyan is van? – kérdeztem halkan felnevetve, inkább megtámaszkodva a pult szélében.

- Ha felülsz az asztalra lesz – duruzsolta a fülemhez hajolva. Lehelete perzselte a bőröm, miközben mellkasa a hátamnak feszült, ujjai a csípőmbe martak és rekedt hangja átcikázott minden pontomon. Hogyan képes ilyent kiváltani belőlem már kora reggel?!

- Zayn! – szóltam rá inkább kétségbeesetten, mintsem haragosan. – Légy jó kisfiú... – kérleltem.

- Tegnap még nagyfiú voltam! - panaszkodott, de egy millimétert sem hátrált mögülem.

- Zayn! – motyogtam ismét, mikor egyik keze veszélyesen előre csúszott az alhasamhoz. Teljesen tisztában volt vele, hogy alig néhány mozdulatra van a győzelmétől, de hosszas könyörgésemre, végül meghátrált és csak kisfiúsan vigyorogva leült az egyik székre, míg én azon gondolkodtam, hogy megkönnyebbültem-e vagy bosszankodom a testemben végbemenő, mégis félbemaradt érzelmek miatt.