33. Te és Zayn?

33. Te és Zayn?!

"Ha Zayn megbántja őt akkor seggbe rúgom!" - Harry Styles

Tagadhatatlanul ideges voltam, de annál inkább elszánt. Nem hagytam, hogy meghátráljak az elhatározásomból, hiszen szükségesnek tartottam már ezt a lépést. Nem akartam, hogy az álmom egyszer valósággá fajuljon, én pedig minden körülöttem lévőt meggyötörjek az önzőségemmel.

Néha még mindig a fülemben csengtek Alice és Zayn álmomban hozzám vágott szavaik, noha tudtam jól, hogy az mind csak a képzeletem szüleménye volt és nem utálnak. Legalábbis reméltem, hogy Alice sem utált meg még teljesen, mert nem akartam vele összeveszni. Épp eléggé megkedveltem ahhoz, hogy tisztességes legyek vele, s ne okozzak gondot a kapcsolatukban. Harry boldogságában.

Pontban kettőkor le is rakott a taxi, de legalább öt percig ácsorogtam az ajtó előtt, miközben szinte sebesre rágcsáltam a szám és igyekeztem rendezni gondolataim. Fogalmam sem volt róla, hogy miként is meséljek el mindent legjobb barátomnak, de tudtam, hogy fölösleges lenne egy betanult szöveggel előállnom; úgysem jutna eszembe belőle semmi sem.

Végül aztán bekopogtam a vasokos, sötétbarna ajtón, amit pár pillanat múlva ki is nyitottak. Alice mosolygós alakja nézett vissza rám, miközben köszönésképpen megölelt és a nappaliba navigált, ahol Harry terült el félig a kanapén és mélyült el egy süti reklámban. Ha nem féltem volna az elkövetkezendő percektől még meg is nevettem volna viselkedését.

- Mila! – mosolyogta, mikor észrevett. – Mi újság? Mi volt az a halaszthatatlan dolog, amit mondani akartál? – kíváncsiskodott, miközben egyik karjával átölelte a mellé csücsült barátnőjét, míg én az egyik párnákkal tele rakott fotelba huppantam.

Alice érdeklődve figyelte mozdulataimat, de nem szólt egy szót sem. Szerintem sejtette, hogy mit is akarok mondani, így először vele kezdtem;

- Igazából mindkettőtökkel szerettem volna – köszörültem meg a torkom, mire Harry arca se perc alatt komoly lett, s sokkal jobban figyelt, mint eddig. – Alice, te már tudod és elképesztően sajnálom, hogy eddig húztam ezt az egészet! Nem szabadott volna, egy csomó pletykától megmenthettem volna mindkettőtöket... – mentegetőztem a lány felé nézve, aki csak kedvesen elmosolyodott és megrázta a fejét.

- Ne butáskodj! – állt fel, hogy elém lépve újra megöleljen, s biztosítson afelől, hogy semmi harag vagy neheztelés nem köti hozzám. – Megbízok benned, ahogyan Harryben is, viszont örülök, hogy így alakultak a dolgaitok – vigyorodott el cinkosan, mire halkan felnevettem. – Ki megyek csinálok kakaót, addig beszélgessetek csak – nézett értetlen arcú barátjára, aki csak bólintott, s ismét felém nézett.

- Mila, kezdek megijedni! – panaszolta. – Miről van szó? Ugye nincs valami bajod? – folytatta. – Mondd, hogy nem vagy beteg...vagy valakitől terhes...! – szinte láttam, ahogy ijedten csillogó, zöld szemeiben egyre rosszabb és rosszabb gondolatok futnak le filmként. - Kit kell megvernem?!

- Semmi ilyesmi! – ráztam meg a fejem. – Semmi rossz, vagyis szerintem nem rossz, de ezt majd eldöntöd magad... – magyaráztam, miközben agyam másik része már lázasan kattogott a megfogalmazáson. Végül aztán úgy döntöttem, hogy csak belekezdek és majd csak lesz belőle valami. – A napokban szóba került, hogy én már nem vagyok beléd szerelmes – kezdtem bele, mire csak bólintott, hogy emlékszik rá. – És akkor még nem tértem ki rá, de itt az ideje, hogy elmondjam, hogy nem...egyedül jutottam el arra pontra, hogy már őszintén a legjobb barátod tudok lenni – a szavak nehezen jöttek a számra, de csak mondtam és mondtam. Nem volt visszaút. – A többiek már tudják és most jutottunk el arra pontra, vagyis jutottam én el arra pontra, hogy elmondjam neked, hogy... – És jött a legnehezebb rész. Kimondani az eddig eltitkoltak. A nyilvánvalót. – ...szóval együtt vagyok Zaynnel – nyögtem ki végül, miközben lázasan kutakodtam arcvonásain reakciók és érzelmek után, melyek egyelőre csak értetlenséget és meglepettséget tükröztek.

- Jól hallottam? – szólalt meg végül, mikor megtalálta a hangját. – Te és Zayn?! Zayn és te?!

- Igen – bólintottam, s úgy gondoltam, hogy hagyok neki egy kis időt felfogni a dolgot.

- Mióta? Hogyan? Miért én tudtam ezt meg legutoljára? – kérdezte. – Ugye nem vagy terhes?!

- Lassíts – mosolyodtam el akaratlanul is heves szavain. – Mióta... – motyogtam a válaszon törve a fejem. – Nem tudom, lassan alakult ki ez az egész és egyszerűen csak így alakult – magyaráztam. – Azért te tudtad meg utoljára, mert...mert tisztáznom kellett magamban ezt az egészet.

- Értem – bólintott még mindig kicsit sokkoltan, amit én egyből félreértettem. Nem akartam, hogy haragudjon rám titkolózásom miatt.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el, tényleg... – mentegetőztem. – Én lettem volna a legboldogabb, ha elmondhatom, ha mesélhetek neked, de...

- Ne aggódj, megértem – mosolyodott el végül, ami kicsit meglepett. Úgy tűnt még ő is szokja az érzést, de nem láttam dühösnek vagy csalódottnak, ami nagyon is megnyugtatott. Fogalmam sem volt róla, hogy miként is cselekedtem volna, ha megharagszik rám és ne adj isten választás elé állított volna.

- És akkor...szóval...nem haragszol vagy ilyesmi? – puhatolóztam zavartan a biztonság kedvéért.

- Dehogyis! – nevetett fel hitetlenkedve, miközben átnyúlva a köztünk lévő távolságon kezét biztatóan az enyémre rakta. – Meglepő, hiszen nem gondoltam volna, mikor először bemutattalak a srácoknak, de igazából örülök neki. Ez mindent megmagyaráz – mosolyogta. Őszinte volt és tényleg boldog, ami engem is jobb kedvre derített. Minden idegességem elszállt, legszívesebben össze-vissza ugráltam volna örömömben.

- Hogy érted? – kérdeztem értetlenül, miközben hálás pillantást vetettem Alicere és a felém nyújtott bögre kakaóra.

- Megváltoztál, amit persze meg is magyaráztál Zaynnel, de úgy voltam vele, hogy csak barátok vagytok – magyarázta. – Nem képzeltem bele semmit. Aztán észre vettem, hogy Zayn is furcsán kezdett el viselkedni az utóbbi időben, amit egyáltalán nem értettem. Mikor rákérdeztem csak vállat vont vagy annyit mondott, hogy rosszul látom és ő nem változott cseppet sem. Most viszont tudom, hogy nem én vagyok hülye, tényleg megváltoztattad őt.

- Tényleg? – kérdeztem értetlenül. Nem vettem észre, hogy Zayn sokat változott volna miattam, de nem is volt viszonyítási alapom, azért Harry mégiscsak régebbről ismerte bandatársát, mint én.

- Zayn mindig nagyon...titokzatos volt, önfejű és határfeszegető – kezdett bele ismét Harry, miközben a megfelelő szavakon gondolkodott. Mellette Alice csak csendben ült és hallgatta a beszélgetésünket. – A külvilág nem is sejti, de rá tényleg illik a Bradford Bad Boy cím, aztán jöttél te és most sokkal másabb, nem is tudom hogyan magyarázzam meg – csóválta a fejét tehetetlenül. – Kicsit nyitottabbá vált felénk, sokkal jobban eltud merülni a hülyéskedéseinkben, mint eddig és mielőtt bármi hülyeséget csinálna megkérdezi a véleményünket, többször is átgondolja, hogy egy-egy interjú vagy bármely más beszélgetés alkalmával mit mondjon és mit ne – folytatta. – Ráadásul leállt a csajozással – tette hozzá. – Persze, mindig én kapom meg, hogy nőcsábász vagyok, de az ember, aki nem ismeri jól Zaynt nem is sejtené, hogy mennyire tud flörtölni, ha olyanja van – teljesen elmerült a gondolataiban. Mintha csak magának beszélt volna, miközben összerakta a puzzle darabkákat. – Igazából gondolhattam volna, hogy van valami köztetek, mert csak téged illet a megjegyzéseivel – nézett rám.

- Nem tudom, lehet – hagytam rá, igyekezve úgy tenni mintha ez az egész nem is számított volna, hogy csajozik-e vagy sem, pedig nagyon is megnyugtatott ez az információ. Nem voltam ott folyton Zaynnel, nem ellenőrizhettem, hogy kavar-e valakivel vagy sem, hiszen nem is lett volna rá jogom, de mindenféleképpen megnyugtatott a gondolat, hogy legalább akkora hatással vagyok rá, mint ő rám. Ez akaratlanul is megmosolyogtatott.

- Azért beszélnem kell majd vele – mormolta, mintha felírta volna a fejében egy noteszre a fontos dolog listájához.

- Tessék?! – ijedtem meg egyből. Nem akartam, hogy előadja a kemény, legjobb barát szöveget.

- Ne aggódj – nevetett fel. – Csak érdekel az ő szemszöge is.

- Ja, persze – bólintottam. – Rájöttem, hogy ti sokkal pletykásabbak vagytok, mint a lányok!

- Ne is mond! – horkantott elégedetlenül Alice, mire Harry igyekezett rá nagyra nyílt, bűnbánó szemekkel pislogni. Nem is akartam tudni, hogy a göndörke miben is szólhatta el magát a többieknek.

- Akkor jó, igazából csak ennyit akartam – álltam fel megköszönve a kakatót, a bögrét lerakva a kis asztalkára. – Amúgy ha gondoljátok majd gyertek át, sütit sütök – mosolyogtam kedvesen, kilépve az előszobába, ahol Harry rám segítette a kabátot.

- Hogyhogy? – kérdezte meglepetten.

- Niall megsértődött, hogy mindenki tudott erről az egészről rajtad kívül csak ő nem – magyaráztam. – Megígértem neki, hogy engesztelésképpen sütök neki valamit – mosolyodtam el, mire Harry zöld szemei falánkul felcsillantak.

- Számíthatsz ránk! – ígérte, miközben elbúcsúztam Alicetől majd tőle is.

Hatalmas megkönnyebbülés volt úgy ott hagyni Harry belvárosi otthonát, hogy tudott mindent, s egyáltalán nem neheztelt rám. A görcs a gyomromban immár sehol sem volt, miközben a Direction házba vezettem, s alig vártam, hogy végre ott legyek. Biztos voltam benne, hogy Zayn is alig várja, hogy végre megtudja, mi is történt.