18. Bal lábbal

18. Bal lábbal

"Nem akartam megsértődni, hiszen teljesen tisztában voltam a kapcsolatukkal. De azt is tudtam, hogy Mila miként érez Harry egy-egy meggondolatlan, mégis számára teljesen ártalmatlan gesztusa iránt." - Zayn Malik

Harry mellett minden olyan bonyolultnak tűnt. Ha vele voltam összekuszálódtak a bennem lévő, amúgy is megtépázott szálak. Rengeteg kétség és kétely tört rám, amiket nem oszthattam meg vele, elvégre semmiről nem tudott, ami a szeme előtt zajlott. Vagy nem is akart arról tudni, hogy mennyire próbálkozom, hogy kiszeressek belőle, s mindkettőnket szabadon engedjem. Néha olyan érzések is szárnyra keltek bennem, hogy direkt ölel meg vagy puszilgat agyon mondván, hogy a legjobb barátját van joga akár felfalni is. Jót mosolyogtam szavain és tagadni sem tudhattam volna, hogy élveztem minden érintését, miközben a mellkasom majd szét szakadt a fájdalomtól. Azoknak a pillanatoknak az egyike volt ez, mikor egyszerre szárnyaltam a figyelme alatt és zuhantam a pokolba a tudattól, mert minden mozdulatával csak tovább mélyítette bennem a sebeket. Távol akartam tartani magam tőle, mert a közelségében nem tudtam tisztán gondolkodni, de közben az a részem, mely még mindig barátként tekintett a göndör hajú énekesre áhítozott a fiú iránt, vágyott arra, hogy valakivel megbeszélhesse a gondjait, ám az én ajkaim sosem nyíltak beszédre. Nem mesélhettem neki a bennem kavargó dolgokról, nem tudhatott róluk.

- Hányra mentek? - kérdezte legjobb barátom, miközben egy hatalmas lendülettel leült mellém a kanapéra, s figyelmét félig a tévében játszódó mesére irányította. Zöld szemeivel érdeklődve vizsgálta a rajfilm figurákat.

- Azt hiszem kettőre – feleltem. - És nektek mi a programotok? - kérdeztem, hiszen tudtam, hogy a napját Alicel fogja tölteni.

Hiányoztak a kettesben töltött programok, mikor kibeszéltük magunkat anélkül, hogy titkolóznom kellett volna előtte, de bármennyire is akartam beszervezni magunknak egy gondtalan délutánt nem tehettem. Úgy gondoltam, hogy jobb ha én és Harry nem töltünk sok időt kettesben. Nem vagyok beteg, hogy direkt szenvedést okozzak magamnak.

- Majd a hölgyemény kitalálja – vont vállat szórakozottan. Látszott mosolygós arcáról, hogy a lányt még a világvégére is követné.

- Te mi a francokat csinálsz? - húztam el a vállam, mikor a fiú szórakozottan beleharapott említett testrészembe. Zöld szemeiben játékos fény csillant, amiből tudtam, hogy nem jöhetek ki jól. Idióta napjait éli, gondoltam, miközben próbáltak kihúzódni előle sikertelenül. Rám vetette magát én pedig tehetetlenül, nevetéstől elfúlóan ütögettem megizmosodott mellkasát. A keserédes érzés elárasztotta a tagjaim, mikor megpihent felettem és onnan nézte tovább a tévét amolyan élő párnának használva engem.

- Örülök, hogy itt vagy, Mila – motyogta nyugodtan, de nem válaszoltam. Mellkasomban tomboló hurrikánnal csavargattam ujjaim körül tincseit, miközben ő a mesét nézte akár egy öt éves kisgyerek.

Olyan meghitt és nyugodt volt az egész, legszívesebben sosem mozdultam volna el mellőle, vagyis inkább alóla, miközben legszívesebben üvöltöttem volna a mellkasomba nyilalló fájdalmaktól, amiért tehetetlen vagyok közelsége ellen.

- Khmm... - köszörülte meg a torkát valakit a kanapé mögül, mire akaratlanul is összerezzentem, s míg én majdhogynem lelöktem magamról Harryt addig a göndörke teljesen nyugodtan felült és mosolyogva meredt egyik legjobb barátjára.

- Jó reggelt – köszöntem a fiúnak zavartan figyelve megkeményedett, komor vonásait.

- Csak nem bal lábbal keltél? - érdeklődött Harry, hiszen halvány fogalma sem volt arról, hogy a mi is okozhatta Zaynnél a komor hangulatot. Csak az én szívem mardosta a bűntudat, miközben őt néztem és képtelen voltam megszólalni, ahogy barna szemeit az enyémbe fúrta.

Féltem, hogy Zayn egyszer választás elé állít, hogy elfogy a türelme és megmondja, hogy ő többet ebből az egészből nem kér, ha továbbra is ilyen jó viszont ápolok azzal a sráccal, akibe szerelmes vagyok. Nem tudtam volna választani, s ha mégis megtettem volna Harryt választottam volna, noha Zayn hiánya és hatalmas lyukat égetett volna a bordáim közé. Mindkettejük fontos volt számomra. Menthetetlenül közéjük préselődtem, s csak remélni mertem, hogy majd egyszer valamelyikük megtart, ha majd a másik ellép.

- Még fel kel kelnem – zárta le végül a témát Zayn, majd inkább a konyhába lépve öntött magának kávét és az öngyújtója őrült keresése kezdett.

- Ez égi jel Zayn, az öngyújtód is azt akarja, hogy leszokj – osztotta meg Harry barátjával a gondolatait, miközben magára aggatta a kabátját és sapkáját, hogy végleg útnak induljon. - Majd jövök – nyomott puszit az arcomra, s a kissé haragos bandatársától is elbúcsúzva kilépett a téli hidegbe.

Pár perc múlva már fel is hangzott a fiú autójának motorja, miközben kitolatott a feljáróról és elhajtott a háztól.

Zavartan figyeltem, ahogy Zayn mindent felkutatott azért a nyamvadt öngyújtóért, amit végül én találtam meg a nappali kis asztalán.

Továbbra is némaságba burkolózva dőltem neki a konyha boltívének, miközben felé nyújtottam az apró tárgyat.

- Kösz – mormolta kedvetlenül, elvéve tőlem a tüzet, kilépve a teraszra.

Hosszú percekig őrlődtem aközött, hogy ki-e merjek menni hozzá vagy inkább hagyjam, hogy lenyugodjon. Fogalmam sem volt róla, hogy mitévő legyek, így végül vissza ültem a nappaliba és próbálva elnyomni feszültségem Zayn hangulata iránt inkább a tévébe játszódó mesébe feledkeztem.

Félfüllel hallottam, ahogy belépett a lakásba, majd pár könnyed mozdulattal elmosta a bögréjét, de nem voltam hajlandó jelét adni annak, hogy érdekelne, mit is csinál. Tudtam, hogy nekem van a legkevésbé jogom így viselkedni, de nem tudtam, hogy mit csináljak, ha ő mérges. Azt még nem volt időm kitapasztalni milyen is Zayn, mikor zabos. Majd úgyis tudtomba adja, ha valami nem tetszik neki valami, döntöttem el.

Az idegszálaim mintha égnek álltak volna a tudattól, hogy Zayn a közelembe került, s leült mellém a tévé elé. Úgy tűnt nem annyira érdekelte, mi is megy a tévében, sokkal inkább miattam jött, mintsem Babar miatt.

Kezét az enyémbe csúsztatva húzott közelebb magához, miközben ujjaimmal játszott.

Barna szemei mozdulatait figyelték, ahogy kicsit félredöntött fejjel pár tincse megadóan meghajlott a gravitáció hatására. 

- Sajnálom – mondtam végül percek múltán, mikor megtaláltam a hangom.

- Nem kell – rázta meg a fejét. - Tudtam, hogy mivel jár, ha megkísérellek elvenni Harrytől – mosolyodott el, s épp szólaltam volna, hogy nem vagyok a göndörkéé, de megelőzött. - Az vagy, Mila – makacskodott.

- Zayn... - motyogtam kétségbeesetten, hiszen fájt ilyen nyíltan hallani a tényt, miszerint Harry a tudta nélkül birtokol engem az én akaratomból.

Fejem hátra döntve a kanapé támlájának néztem továbbra is Zayn szomorú, de beletörődő vonásait. A bűntudat csak nőt bennem, hiszen megértő volt, türelmes, s ezt nem érdemeltem meg tőle. Túl önzően viselkedtem vele ahhoz, hogy ennyire engedékeny legyen velem szemben.

Ahogy barna szemei az enyémbe mélyedtek ajkain féloldalas mosoly jelent, meg ami engem is jobb kedvre késztetett, miközben közelebb hajolt, s végre megcsókolt.

Zayn mellett minden olyan könnyűnek és ésszerűnek tűnt. Nem törtek rám kételyek, hogy nem szabadna ezt és rossz úton haladunk, mert egyszerűen ő irányított, s ha úgy akarta akkor egyszerűen képtelen voltam gondolkodni. A Harry által összegubancolódott csomók kisimultak, miközben Zayn érintései olyan érzéseket keltettek bennem, melyek egyszerre rémítettek meg és ösztönöztek folytatásra. A testem válaszolt az övéére akár akartam, akár nem, s ezzel a fiú is teljesen tisztában volt.

Ajkai ráérősen csókolták számat, miközben egyik kezével a hajamba túrt, s belemarkolt tincseimbe, ami csak tovább fokozta bennem a vágyat, amit talán soha sem éreztem.

Zaynben volt valami rossz fiússág rengeteg titokkal, ami arra késztette az ember lányát, hogy ha akar se hátráljon meg a srác elől. Volt egyfajta kisugárzása, ami kalandvágyra buzdított és nem hagyott nyugodni. Egyszerre éreztem magam biztonságban vele és hatalmas veszélyben a rám törő újabb és újabb érzelmek miatt.

- A többiek mégis hogy mertek egyedül hagyni veled? - kérdezte kajánul, miközben ujjai közé fogta egy tincsemet.

- Mert tudják, hogy egy kézzel elbírok veled – feleltem fölényesen, mire hitetlenül felnevetett és szemöldök húzogatva kezdett el velem kekeckedni.

- Azt az egy kezet másra is használhatnánk... - mormolta sokat sejtően, miközben megnyalva alsó ajkát élvezte, ahogy szavai hallatán arcom vörös pírba borul, s engedékenyen hagyom, hogy maga alá gyűrve ismét szabad utat kapjon ajkaival.

Szájának becézése most sokkal magabiztosabb volt és birtoklóbb, miközben megnyalva alsó ajkam bejutásért könyörgött, s mikor ezt nem kapta meg fogai közé fogva a ajkam meghúzta azt. Torkomból halk nyöszörgés szakadt ki, amit egy elégedett mosollyal díjazott, s ismét átvette az uralmat felettem. Ajkai vadul tépték a számat, miközben nyelve táncra hívta a nyelvem, s addig nem is eresztette, amíg a kifulladás szélére nem kerültünk.

Ziláltan, teljesen elkábulva csókjától meredtem szórakozottan csillogó, vidám szemeibe, miközben homlokát az enyémnek döntötte és kissé cigis leheletével az arcomat perzselte.

Elképesztett a tény, miszerint ilyen hatással van rám, ami ellen egyszerűen képtelen voltam tenni.