2013. március 17., vasárnap

#Interjú


Hellóka!
Az a megtiszteltetés ért, hogy interjút készített velem Miss Sunshine nektek köszönhetően! Elképesztő megtiszteltetés, nagyon köszönöm!
Xoxo.Bri.


- Volt már több történeted is az ’I Want Fly’ előtt, nemrégiben például a ’Last Moments’ című blogodat fejezted be. Mennyire más írni egy ilyen történetet, ugyanazzal a fiú bandával, de mégis teljesen más szereplőkkel és alapötlettel?
- Természetesen nagyon is más. Elvégre, míg a Last Moments eléggé tragikus és szomorú cselekményeken és érzelmeken futott, addig az I Want Fly közel sem annyira komoly hangvételű, ráadásul a két főszereplő srác karaktere is teljesen más, bár ez nem igazán okoz gondot az írásban. Mindkettőt imádtam írni.


- A történet során a fiú-lány barátság témáját feszegeted. Mila, a főszereplő többet érez Harry iránt, mint egy egyszerű barátság, és ezzel az érzéssel kell a fiú előtt állnia. Mennyire nehéz emiatt megalkotnod a lány karakterét?
- Nem sokkal volt nehezebb, mint bármelyik másik főszereplő-lány karakterét megalkotni. Csak annyira kell figyelnem, hogy a szoros barátságukon kívül néha megvillogtassam Mila eltitkolt érzelmeit a legjobb barátja iránt. Sokkal inkább jelent gondot az a karakterében, hogy ezt az érzést miként változtassam meg benne fokozatosan, ahogyan azt a történet megköveteli.

- Miből merítesz ihletet ahhoz, hogy valóságszerűen tudd megalkotni Mila karakterét? Saját élmények vagy valami egészen más segítségével?
- Vegyes saláta az egész. Vannak saját tapasztalatok, amiket aztán teljesen kicsavarok és átalakítok, hogy még talán én sem ismerek rá a velem vagy a környezetemben történtekre, de amennyire ez ihletet tud adni, ugyanannyira merítek ötleteket egy unalmas matek órán, mikor éppen elbambulok.

- A szereplők közül a One Direction is előtérbe került, de közülük is Harry és Zayn kapott több szerepet. Mi alapján választottad ki őket? A jellemük számított vagy csupán szimpátia miatt döntöttél mellettük?
- A bandából Zayn Malikot mindig kicsit, egy miliméternyivel is, de közelebb éreztem magamhoz és úgy gondoltam, hogy vele is kell írnom egy történetet, meg aztán a fejemben lévő ötlet karaktere számomra tökéletesen illett Zaynhez, ami pedig Harryt illeti, fogalmam sincs róla, hogy miért rá voksoltam.

- Ha már Zayn is szóba került, néhány fejezettel ezelőtt Mila tetoválást készített magának, s természetesen az említett fiú is vele tartott. Lesz –e még jelentősége ennek a mozzanatnak a történet végéig?
- Nem igazán. Ezt a tetoválós dolgot jó ötletnek tartottam arra, hogy még inkább kialakuljon közöttük egy kötelék, ráadásul ezt egy fajta lázadásnak gondoltam, hogy kicsit, de éreztessem az olvasókkal, hogy a lány fokozatosan változik Zayn vagy éppen a többiek hatására. Kezdenek körülötte leomlani bizonyos falak. Inkább úgy mondanám, hogy ez a változásának egy lépcsőfoka volt, amit mondhatni Zayn oldalán tett meg.
Mellesleg imádom a tetoválásokat, s ha egyelőre még a valóságban nem sikerült újabb tetoválást beszereznem, akkor a karakteremnek adtam egyet.


- Az utóbbi részek során Zayn elért ahhoz a ponthoz, hogy „előjött belőle a férfi”. Mennyire furcsa lányként leírni azt, hogy ő mit cselekszik? Hogyan tudsz határt húzni a viselkedésében a kezelhető és a szenvedélyes között?
- Meglehetősen szokatlan, elvégre a szerelmes párjaimban a fiúk úgymond szelídek és türelmesek voltak, de Zaynt egyáltalán nem ilyennek szánom. Meg akarom villogtatni azt az ismert Bradford Bad Boy imidzsét akár van ennek valóságalapja, akár nincs. Próbálok középen maradni aközött, hogy a fiú is változik a lány oldalán, de közben mégis csak férfiból van és hajtja a birtoklási vágy és olykor a féltékenység, na meg persze a vágyak. Hogy ez miként sikerült azt nem tudom, mintha sötétben tapogatóznék, és csak remélem, hogy az olvasóim élvezik.

- Egy olyan blogban, ahol a One Direction nagyobb szerepet kap, mindig előkerül az a téma, amelyről a legutóbbi fejezet is szólt: a rajongók. Mint író, mennyire érzed azt fontosnak, hogy ne csak a szereplők részét építsd bele, hanem a médiát is?
- Nagyon is fontosnak tartom, elvégre igyekszem úgymond reálisan át adni a történetet, amiben elkerülhetetlenek a rajongók és a média. Ez a fiúk életében is benne van, hát én is belefonom a történeteimbe, hol jobban, hol kevésbé.

- Látszik, hogy rengeteg karakter történetét szövöd bele ebbe az egy történetbe. Mennyire nehéz minden szálra odafigyelni? Nem hanyagolni a mellékszereplőket sem?
- Őszintén szólva néha gondot okoz, sőt, ebben a történetemben is észreveszem az apró hibáim, hogy olykor-olykor elhanyagolok egy mellékszereplőt, de nem érzem azt, hogy ettől lyuk támadna a történetben és az olvasók sem jelzik, hogy őt vagy őt hiányolják. Egyszerűen, ha nincs szerepük, akkor hagyom őket pihenni, de nem elfelejtetni az olvasókkal, hogy Xy is él csak éppen más dolga van vagy ilyesmi.


- Ki az, akit a legnehezebb tudsz megalkotni? Mi lehet ennek az oka?
- Azt hiszem, azt kell mondanom, hogy Zayn karaktere okoz némi fejtörést számomra, hiszen ahogyan említettem már korábban is; a férfi főszereplőim általában szelídek, amit most kicsit próbálok eltüntetni a fiúból és előhozni a szenvedélyes, birtokló énjét, hogy kapjon a történet némi szenvedélyt. És ezt a szenvedélyt nehéz megteremtenem Zaynben, hogy ez áthatoljon a sorok között és talán kicsit az olvasó pulzusát is megemelje.

- Az ’I Want Fly’ írása során jobbnál jobb jeleneteket olvashattunk és valószínűleg te egyre jobban élvezted. Mégis, ha választani kéne, amikor melyik fejezet lenne az, amelyiket a legjobban kedveled?
- Bevallom, a történetet már befejeztem, ugyanis szeretek előre dolgozni, hogyha később esetleg válságban szenvednék, akkor az olvasók jobbik esetben ebből ne vegyenek észre semmit, mert ugyanúgy tudom hozni a frisseket. De valóban, nagyon élveztem írni, a Last Moments után ez sokkal könnyedebb lett, talán kicsit egyszerűbb is. Az eddig feltett fejezetek között talán az "Egy seggfej vagy, Malik!" mellett döntenék, szerintem ott sikerült először megmutatnom Zayn férfiasabb oldalát.

- Hány részesre tervezed ezt a blogot? Mire számíthatunk még Harry és Mila, illetve Zayn és Mila között?
- Hatvanhat fejezetes lesz a történet, amibe még jó pár mélypont és boldogság vár mindkét kapcsolatra, hogy aztán miként jönnek ki ebből, majd a történet végén kiderül.


- Várható –e boldog befejezés mindenki számára, hogyha véget ér a történet vagy egy ilyen helyzetnél ez elő sem fordulhat?
- Tekintve, hogy az előző blogom, a Last Moments nem éppen volt „happy end”, így nem titkolom, de ezt a történetet szeretném boldogságban befejezni, elvégre kell ilyen is.

- Nagyon nagy sikernek örvend ez a történeted is, de talán ez nem meglepő, mivel az előzőeket is rengetegen követték nyomon. Milyen érzés úgy megírni minden fejezetet, hogy tudod, hogy majd ennyien fogják olvasni és ilyen sokan fognak izgulni miatta?
- Számomra a nagy olvasottságot a Last Moments hozta meg, hiszen míg régebben más témájú blogjaimat olvasták negyvenen-ötvenen, addig itt már talán a százat is súrolom.
Nagyszerű érzés ennyi embernek írni, tudni, hogy érdekli őket és szeretik, amit csinálok. Ösztönöznek, hogy tartsam ezt a szintet és fejlődjek, hogy meg tudjam tartani őket, ám bennem van a félelem is, hogy rám unnak és eltűnnek.

- Az olvasóidnak köszönhető az is, hogy interjút készíthetek veled, mivel ők téged választottak interjú alanynak. Mennyire hatódtál meg, amikor megtudtad, hogy mindez miattuk történhet meg?
- Akkor figyeltem fel erre, mikor írtál a blogomra, mert noha néha felkukkantok a blogodra, de ez elkerülte a figyelmem. Mikor utána néztem nagyon is megdöbbentem, nem gondoltam volna, hogy az olvasóimat tényleg érdeklem egy interjú erejéig a történeteimen kívül, de elképesztően örültem neki. Le sem tudtam utána vakarni a mosolyt az arcomról egész nap.

- Tervezel –e az ’I Want Fly’ után újabb történetet, amit esetleg meg is szeretnél osztani az olvasóiddal?
- Természetesen tervezek, s már halványan meg is van fogalmazódva bennem az alapötlet, amit majd, ha eléggé kész leszek vele, hogy ezt nyilvánosságra hozzam, meg is osztom egy újabb blogon.


- Blogolsz, iskolába jársz, írsz. Mi az, amit még szívesen szeretsz csinálni, ha van egy kis szabadidőd?
- Ha akad ezek mellett egy kis szabadidőm, akkor a barátaimmal és a családommal vagyok, illetve mostanában újabb és újabb könyvek olvasásába kezdtem bele.

- Ezúton szeretném megköszönni az interjút, megtiszteltetés volt veled dolgozni. További sok sikert a blogodhoz!
- Nekem megtiszteltetés, hogy felkértél/felkértetek egy ilyen feladatra, elképesztően köszönöm az olvasóimnak, hogy rám gondoltak és természetesen neked is, hogy időt szántál rám, nekem ez az interjú egy fajta elismerés is volt.

1 megjegyzés:

  1. Végre egy normális interjú, amiben nem azt olvastam, hogy fekete vagy piros?

    VálaszTörlés