30. Mióta?

30. Mióta?

"Teljesen tisztában voltam azzal, hogy Mila nehéz döntés előtt állt, de valahol belül örültem is, hogy végre lépnie kell. Nem lehettünk örökre titokban!" - Zayn Malik

A ház, mint minden átbulizott éjszaka után tökéletes csendben volt egész délelőtt. A legtöbben még aludtak, illetve próbáltak erőt gyűjteni ahhoz, hogy felkeljenek és túléljenek egy másnapos napot, amit számomra csak megnehezített az, hogy Zayn olyan szorosan ölelt magához, hogy képtelen voltam megmozdulni karjai között. A fiú halkan szuszogott a fülembe, miközben egyik kezét a csípőmön nyugtatta és nem állt szándékában felébredni vagy engem elengedni. Öntudatlan ragaszkodása megmosolyogtatott, de a fejfájásom nem hagyott sokáig örülni közelségének, ráadásul minden vágyam volt egy forró zuhany és kávé, ami az ágyban elérhetetlennek tűnt. Muszáj volt valahogyan kikecmeregnem a karjaiból.

- Hm, maradj nyugton – mormolta félálomban, mire akaratlanul is felnevettem. Amennyire tudtam felé fordultam, s hosszú másodpercekig csak figyeltem hosszú meg-meg rebbenő szempilláit, borostás, nyugodt arcvonásait és a mellkasán díszelgő tetoválásokat.

- Eressz el – kérleltem őt halkan, hogy ne ébresszem fel teljesen.

- Hm... – hümmögött, majd az arcomra nyomott puszi után eleresztett, s másik oldalára gördült. Megmosolyogtam cselekedetét, de nem késlekedtem sokat mielőtt még visszagördült volna rám. Nagy nehezen felkeltem, igyekeztem egy helyben tartani a világot, miközben átbattyogtam a saját szobámba, összeszedtem a cuccaim és elmentem lezuhanyozni.

A forró cseppek jót tettek elzsibbadt tagjaimnak, mikor magamra engedtem a csapot és percekig csak mozdulatlanul áztattam magam a víz alatt. Éreztem, ahogy a vér elkezd áramlani tagjaimban, miközben a fejfájásom csillapodni látszott. Legalábbis már nem akarta folyton megpörgetni körülöttem a szobát.

Felöltözve összegumiztam még mindig vizes tincseim, majd inkább megindultam le a konyhába, ahol szokás szerint már Liam ücsörgött egy bögre kávé társaságában.

- Jó reggelt – vetettem felé egy mosolyt, amit biccenve viszonzott.

- Hogy vagy? – kérdezte kedvesen, figyelve kávé öntős mozdulataim.

- Sokkal jobban, mint legelőször – feleltem. – Többiek? – kérdeztem, noha nyilvánvaló volt.

- Harry Alicenél, Niall...Niallt nem tudom, a többiek pedig a szobájukban – osztotta meg velem az infókat, mire az arcomra jól láthatóan kiült a meglepettség. Sokkal inkább az ír fiú távolléte miatt, mintsem legjobb barátomtól.

- Niallnek, volt egy jó estéje? – vigyorodtam el akaratlanul is.

- Mit tudsz? – kérdezte kíváncsian felcsillanó szemekkel.

- Megismerkedett egy vörös hajú lánnyal, szerintem vele lehet – tippeltem.

- Mintha én is láttam volna valakivel – tűnődött. – Remélem azért nem került bajba – húzta el a száját, mire megráztam a fejem. Niall nem az a típus volt, aki bajba keverte volna saját magát, főleg mert a legapróbb konfliktust is próbálta elkerülni.

- Hmm...mit szólnátok rántottához? – kérdeztem a fiú felé fordulva, miután megittam a kávém, s elmostam a saját és az ő bögréjét.

- Mondta már bármelyikünk is, hogy egy angyal vagy?

- Nem elégszer! – nevettem, majd kivéve a tojásokat a hűtőből neki láttam a reggeli készítésnek, aminek illata lassan belengte a lakást, s elő csalogatta a többieket.

- Angyal vagy – adott puszit az arcomra Louis, miután a megüresedett tányérját berakta a mosogatóba, s egy újabb adag kávét öntött magának.

Elég nagy csend uralkodott a lakásban, miközben a többiek reggeliztek, s én már a második bögre kávémat kortyolgattam a pultnak dőlve.

- Mi történt a csuklóddal? – kérdezte hirtelen Eleanor aggodalmasan bámulva az említett testrészem, amin eléggé meglátszott a tegnapi kellemetlen incidens. Félszemmel láttam, ahogy Zayn megfeszült ültében, miközben pillantását a lilás folton nyugtatta hosszú percekig.

- Csak...megütöttem tegnap valahogy – motyogtam zavartan, fölöslegesnek tartottam volna őket is bevonni a tegnap történtekben, hiszen az egész nem jelentett semmit. Ráadásul nem akartam tovább hergelni Zaynt.

- És a nyakad? – értetlenkedett továbbra is Eleanor, mire minden vér az arcomba tódult, s Zayn szemeibe akaratlanul is elégedettség csillant, miközben elfojtott mosollyal várta a válaszom.

- Hajvasaló – feleltem, ami legelőször eszembe jutott. Látszólag mindannyian elhitték, csak Zayn arcán látszott, hogy remekül szórakozik, miközben hajam igyekeztem úgy rendezni, hogy a még mindig liluló, erősen látszó folt takarásban legyen.

- És mióta vagytok együtt Zaynnel? – folytatta Louis a kérdezősködést, mire az egész helyiségben megfagyott a levegő. Eleanor meglepetten bámult barátjára, míg Liamék kíváncsian várták, hogy mi fog ezek után történni. A nyelvemet hirtelen égetni kezdte a kávé, ami sikeresen félre ment a fiú kérdését hallva, s míg én köhögőrohamot kaptam addig Zayn igyekezte összeszedni a gondolatait.

- Mi... – makogott. – Szóval... – igyekezett valamit kitalálni, de elkéstünk. Louisnak nyilvánvalóvá vált, hogy valamit telibe trafált, mert nem kezdtünk azonnal mentegetőzni, pedig egy karnyújtás lett volna a részegségre fogni.

- Szóval tényleg együtt vagytok – esett le az álla. – Mióta? Mi erről miért nem tudunk? – kérdezősködött, de mikor észrevette, hogy a mellette ülő barátnője nem is olyan meglepett, ahogyan Daniék sem még inkább felháborodott. – Vagyis én erről miért nem tudok?

- Nem csak te nem tudsz róla – ellenkezett Zayn, mintha ez lett volna a legfontosabb monumentum. – Elvileg Niall és Harry sem tudja, legalábbis eddig így volt – nézett rám kérdőn, némi aggodalommal barna szemeiben.

- Niall teljesen el volt foglalva azzal az idegen lánnyal, Harry pedig szerintem azt sem vette volna észre olyan állapotban, ha épp batmannel smacizol – magyarázta. – De most tényleg! Mióta vagytok együtt? Most hogyan is van ez? – kérdezősködött teljesen fellelkesülve. Nem úgy tűnt, mint akit zavar az eddig nyíltan ki nem mondott kapcsolatom Zaynnel.

A többiek is kíváncsian kezdtek el méregetni minket, hiszen noha tudták, hogy valami alakulgat köztem és Zayn között arról elképzelésük sem lehetett, hogy pontosabban mi is zajlik le köztünk már hetek óta. Igazából én sem tudtam pontosan, s a fiú is kérdőn nézett rám mintha onnan választ találhatott volna bármely kérdésére. Zavartan mosolyodtam el megadva neki a döntést, hogy azt mondjon, amit ő jónak lát.

- Hát mióta vagyunk együtt...?! – motyogta – Mióta lehet annak számítani, hogy együtt vagyunk? – kérdezte értetlenül, miközben újra felém nézett.

- Nem tudom – tűnődtem el. – Nyilvánvaló okok miatt sokkal bonyolultabb volt ez az egész, mint általában szóval...nem tudjuk – makogtam. Úgy tűnt a többiek nem lettek okosabbak, de mi legalább előrébb jutottunk annyit, hogy tényleg együtt vagyunk. Wáoh, gondoltam.

- És Harry ezt mikor fogja megtudni? – kérdezte Louis a kulcskérdést, aminek következtében minden szem rám szegeződött, hiszen nyilvánvaló volt, hogy miattam voltunk eddig is titokban.

- Még nem tudom – motyogtam. – Hamarosan – döntöttem el, miközben viszonoztam Zayn érdeklődő, talán már-már sürgető pillantását.

A csendessé vált, elgondolkodó percekből végül a telefonom csörgése ébresztett fel mindannyiunkat, amin Harry nevel villogott szüntelenül.

- Igen? – szóltam bele zavartan, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy miért is kereshet ilyenkor.

- Kapcsold be a rádiót! – adta ki az utasítást, majd választ sem várva kinyomta a telefont. Értetlenül meredtem még pár másodpercig az elsötétedett képernyőre, s nem foglalkozva a többiek kérdéseivel benyomtam a rádiót, míg végül nem találtam egy hallgatható adást.

- Az utóbbi időben rengeteg pletyka keringett Harry Styles, a One Direction egyik énekese körül. Szóba hozták őt a most Direction házban élő elmondása szerint legjobb barátnőjével, miközben napról napra egy másik lánnyal sétálgat kézen fogva London utcáin. Tegnap is sikerült őt lencsevégre kapni Mila Jacksonnal, a bizonyos legjobb barátnővel, akivel egy egész napot eltöltött saját otthonában, ahonnan csak este távoztak feltűnően jókedvvel és csinosan. Mégis mi folyhat a szívtipró körül? Ki valójában a barátnő és kinek a szíve fog összetörni? Az igazi barátnő, hogyan képes türtőztetni magát féltékenységében? – a bemondó nő hangja tárgyilagos volt és monoton, mégis teljesen megfagyasztotta szavaival a vérkeringést bennem.

Bele sem mertem gondolni, hogy Harry milyen mérges lehet, ha nem is rám, de a médiára biztosan, ráadásul kételkedtem benne, hogy Alice szemébe merek bármikor is nézni még ha tudtuk is, hogy semmi nem történt köztem és Harry között.

- Hamarabb, mint gondoltam – mormoltam végül, hogy megtörjem a konyhába állt fagyos csendet.

Gondolataimba merülve meredtem Zayn aggódó, mégis megnyugodottan csillogó szemeibe. Mint aki nem is igazán bánta, hogy végre ki kell teregetnem a kártyáimat legjobb barátom előtt, amit teljesen megtudtam érteni. Elhittem, hogy már elege volt ebből, s csodáltam, hogy egyáltalán hogyan bírta eddig.

Annyira próbáltam megóvni Harryt, s talán magamat ettől az egésztől, hogy észre sem vettem Alicenek és Zaynnek mekkora fájdalmat is okozok az önzőségemmel.