20. Még haragudni sem lehet!

Hellóka!

Sajnalom, hogy tegnap nem hoztam új részt, de nem úgy jöttek a programjaim, ahogyan szamítottam ra. Mindenesetre ma két résszel jövök, a huszonegyedikkel valamikor 6-8 között! (: Jó olvasast!

Xoxo.Bri.

Facebook csoport!

20. Még haragudni sem lehet!

"Aranyos volt mikor haragudott." - Zayn Malik

Sosem értettem, hogy a fiúk miként tudták megszokni a jelenlétükkel járó őrületet, figyelmet és kíváncsiskodást. Én biztos voltam benne, hogy nekem ez nem menne, nem tudtam volna elfogadni, hogy lépten-nyomon lesifotósok és rajongók járjanak a nyomomban vagy egy éttermen ne mehessek úgy végig, hogy az emberek hitetlenkedéssel és meglepettséggel a szemükben végig ne mérjenek. Idegesítő volt, pedig a figyelmük közvetlenül nem is nekem szólt, sokkal inkább a mellettem sétáló fekete hajú srácnak, akit látszólag már nem érdekeltek az efféle apróságok, esetleg már fel sem tűnt neki, hogy a pincérek és vendégek szemében egyaránt felismerés csillant.

Frusztráltnak éreztem magam, hiszen mindenki látta, hogy Zayn Malikkal vagyok, így nem hagyhatták ki, hogy ne nézzenek meg jobban. A korombeli srácok elismeréssel bólogattak és hümmögtek maguknak, míg a lányok felvont szemöldökkel, hitetlenkedve meredtek egyenesen a szemeimbe mintha csak azt akarták volna mondani, hogy egyáltalán nem illek a fiúhoz. Rontom az imázsát.

Megnyugodva fújtam ki a levegőt, mikor az egyik pincér a fiú kérésére egy eldugottabb részhez vezetett minket, s végre takarásban lehettünk a többi vendég elől. Noha pár makacs pillantást még mindig éreztem magunkon, de azok is feladták egy idő után és inkább a saját dolgaikkal kezdtek el foglalatoskodni.

- Még meg kell szoknod – mondta végül Zayn, ajkain egy megértő mosollyal.

- Nem tudom, hogy ezt hogyan lehet – motyogtam a fejemet rázva.

- Pedig még meg sem jelentek rólad az újságok – mormolta eltűnődve. – A titokzatos lány talán Harry új barátnője? Mila Jackson úgy tűnik nagyszerűen el van Zayn és Harry társaságában, vajon mi lesz ebből? Az öt fiú közül kit csavar legjobban ujja köré Harry Styles legjobb barátnője? – kezdte sorolni a főcímeket, amik először kipattantak a fejéből, miközben elrévedő tekintettel szinte látta maga előtt a címlapokat és a különféle pletykaújságokat.

- Ne is mondd – ráztam meg a fejem némi kétségbeeséssel a hangomban. Egyik legnagyobb félelmem pontosan az ilyen pletykák jelentették, hiszen én nem akartam bekerülni a köztudatba, csak a legjobb barátommal akartam eltölteni egy kis időt anélkül, hogy újságokba és cikkekbe kerültem volna.

- Adsz mások véleményére? – kérdezte végül, miközben barna szemeit az enyémbe mélyesztette és várta a válaszom.

- Jobb napokon nem – feleltem őszintén. Ha jó napjaim voltak magasról tettem mások véleményére, míg máskor akár egyetlen gúnyos megjegyzés is képes volt a padlóra küldeni.

- Reménykedj a jobb napokban – mondta, mire egyetértően bólintottam. Tudtam mire gondol, hiszen Harry is beszéltem már velem erről, a média hazugságairól, a rajongók gyakran oktalan és gyerekes ítélkezéséről. Tudtam mi vár rám, s noha nem voltam még rá teljesen felkészülve nem akartam meghátrálni.

Harry még anno beszélte ezt meg velem, mikor magáról olvasott kommentek miatt kiakadt, ami olyan nagy port kavart a médiában. Akkoriban nagyon aggódtam érte, rettegtem attól, hogy tönkre teszik Harryt, azt a mindig mosolygós és jókedvű fiút, aki a hatásukra annyit változott már. Nem akartam, hogy a legjobb barátom megtörjön, s a tehetetlenség csak még inkább kétségbe ejtett. Kilométerek választottak el tőle pont akkor, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rám. Ezt sosem bocsájtottam meg magamnak.

- Kimegyek a mosdóba – motyogtam zavartan, miután leadtuk a rendelést, mire Zayn csak bólintott és figyelte eltűnő alakom az egyik folyosón, mely a mosdók felé irányított.

Megtámaszkodva a szürke márvány pulton pár pillanatra farkasszemet néztem a tükörképemmel és próbáltam megnyugtatni feltámadt, önmarcangoló gondolataimat.

Rossz idő szak volt az Harrynek és nekem is. Akkor érezhettem meg először, hogy milyen érzés lenne őt teljesen elveszíteni, miközben ő befordult velem szemben és nekem rengeteg időbe és lelkierőmbe telt, míg visszaszereztem magamnak azt a fiút, aki tudta, hogy számíthat rám bármi történjék is vele a hírességek életében.

- Zayn? – pördültem meg a tengelyem körül, mikor az ajtó kinyitódott, s én a tükörből néztem vissza a fiú szórakozottan csillogó szemeibe. – Mit...? – kezdtem volna, de képtelen voltam folytatni, mikor szorosan mögém lopódzott, miután meggyőződött arról, hogy rajtam kívül senki sincs az apró helyiségben. Hajam elsöpörve a nyakamból apró, siettető csókokkal halmozta el az érzékeny bőrt, mire épp elhúzódtam volna, de karjai szorosan a derekam köré fonódva megakadályoztak a mozdulatban.

- Csikis vagy – állapította meg nem először, miközben jólesően belenevetett a nyakamba, s engem ismét kirázott a hideg. Képtelen voltam küzdeni ellene, attól félni, hogy valaki ránk nyit. Csak csókjainak nyoma létezett a bőrömön, hangjának vonzó rekedtsége a fejemben és a vágy iránta.

Már a folyosó végéről hallani lehetett a felharsanó lány nevetéseket, amik hallatán teljesen lefagytam, s csak akkor tudtam mozdulni, mikor Zayn magával rántott az egyik vécé fülkébe. Pont időben. Mielőtt az ajtónk becsapódott volna a másik ajtó kitárult mögötte három tizenéves lánnyal.

- Mit csinálsz? – sziszegtem halkan, mikor felrántott magához a wc fedelére, s míg egyik karjával engem tartott másikkal a vállam fölött nyúlt el, hogy megtámaszkodjon a falon.

- Hmm – csak ennyi volt a válasza, miközben ajkai ismét ajkaimra vándoroltak, majd le az államhoz, egészen a nyakamig. A szívem a torkomban dobogott, miközben próbáltam nem hangosan zilálni érintései alatt.

A lányok jókedv cseverészése a háttérbe szorult, szavaik összemosódtak, ahogyan minden más is a világból.

- Zayn! – sziszegtem, miközben próbáltam őt eltolni magamtól hasztalanul. Apró, mégis éles fájdalom hasított a nyakamba, mikor megharapva a bőröm megszívta azt.

- Cshh, meghallanak – mormolta a nyakamba, mikor ajkaimat egy halk nyögés választotta szét, majd ismét nyakamba temetkezett és apró csókokkal hintette be a még érzékenyebbé vált pontot, amíg a mosdó ismét ki nem üresedett.

- Zayn! – akadtam ki teljesen, mikor a tükör elé lépve már halványan látszott a lilulni készülő folt a nyakamon. – Ez látszani fog! – vádoltam meg őt, de nem úgy tűnt, hogy hangsúlyomat nagyon a lelkére venné. Féloldalasan, elégedetten mosolygott feldúlt arckifejezésemen, majd mögém lépve, utolsó csókot nyomva a vállam és nyakam közti részre elhagyta a helyiséget.

Hosszú másodpercekig hitetlenkedve meredtem a tükörképemre, miközben azon tűnődtem, hogy miként is fogom ezt kimagyarázni a többiek előtt. Végül aztán hajam a nyakamba söpörve reménykedtem, hogy így nem fog látszani a liluló rész, s inkább visszamentem a még mindig vadul vigyorgó fiúhoz.

- Ezt most miért kellett? – kérdeztem számon kérően, remélve, hogy hangom végre kicsit megbánásra készteti őt, de semmilyen hatást nem keltettem benne. Elégedetten vigyorgott, miközben a hajammal takart részt vizsgálta kissé félrebiccentett fejjel. – Borzasztó vagy, Malik! – mondtam végül egy feladó sóhajjal, s tüntetőleg inkább az asztal abroszát kezdtem el bámulni, miközben kihozták a rendelést.

- Most haragszol rám? – kérdezte bizonytalanul, de nem válaszoltam. – Mila... – unszolt, de nem adtam jelét annak, hogy bármilyen reakcióra is ösztönzött volna szava. Egészen addig nem néztem fel rá, amíg valami bugyborékoló hang meg nem ütötte a fülemet. Akkor felpislantottam a fiúra, aki maga elé húzott kólás pohárba fújta a levegőt a szénsavas üdítőbe. Egyszerűen csak figyeltem nagyra nyílt, kíváncsi szemeit, miközben engem nézett, s reakciómat várta, fekete, kócos haját és az egyik fülében díszelgő kicsi, karika fülbevalót. Az amúgy először rossz fiús hatást keltő srác most inkább egy óvodásra emlékeztetett.

Nem bírtam tovább. A nevetés kitört belőlem és ezzel talán az egész éttermet felvertem, amit Zayn egy újabb elégedett mosollyal díjazott.

- Végre – mormolta.

- Ez nem jelent semmit – ráztam meg a fejem makacsul. – Attól még haragszom – közöltem vele, bár szavaimban még én magam is kételkedtem.

- Majd kiengesztellek – kezdte el húzogatni a szemöldökét sokat sejtően, s szinte láttam a szemeiben a általa helyesnek vélt, élvezetes módszereket. Tématerelésképpen inkább megdobtam egy hasábburgonyával, amit egy könnyed mozdulattal elkapott, majd megevett.

- Rád még haragudni sem lehet – mormoltam dacosan, mire felnevetett és helyeslően bólogatott.

- Tessék? – vettem fel a telefont, ami pár perc múlva csörögni kezdett Harry nevével.

- Hali! – köszönt bele legjobb barátom jókedvűen. – Ma. Mozi. Kilenckor. Pláza hátsó kijárata – adta le a kulcsszavakat.

- Tessék? – értetlenkedtem.

- Csak mondd Zaynnek, ő érteni fogja – mondta végül, majd elköszönve tőlem bontotta a vonalat.

Még mindig kissé meglepődve és értetlenül adtam le a kulcsszavakat az előttem várakozóan ücsörgő fiúnak, aki szavaim hallatán elmosolyodott.

- Mozi One Direction módra – magyarázta izgatottan felcsillanó szemekkel.

Miért van olyan érzésem, hogy még ez sem olyan egyszerű velük, tűnődtem, miközben viszonoztam Zayn jókedvű pillantását.